A nagy szövegelő újra életre kelt. Pajor Tamás rímfaragása mindig is szívem csücske volt, ezért örömmel vettem kézbe az ötvenes évek hangulatát idéző /némi önirónia?/ CD borítót.

Nem is csalódtam, már ami a szövegeket illeti. Sziporkázó szóáradat, előszőr muszály hozzáolvasni, mert a felét sem fogod fel! A sok poén között kirajzolódik Tamás szeretetreméltó alakja, akinek nagyon is van mondanivalója.

 Már nyoma sincs a Neurotic-os hőbörgésnek. Sok a letisztult gondolat, ami maradandó nyomot hagy benned.

Számomra a holocaust-dalok sütöttek a legjobban, szóltak a leghitelesebben /ez nem szójáték./

Szívbemarkoló sorok, de átfűtve szeretettel. A komcsizás már kicsit unalmas, persze jót röhögünk rajta, rajtuk és sajátmagunkon, de közben érezzük, az igazi gáz már nem onnan jön.

Na és a zene? Az is ott van, de ne keress semmi izgalmasat. Mindenesetre nem vonja el a figyelmet a szövegekről...

Örülünk Tamás, hogy visszatértél! Még több bátorságot! Még több szabadságot! Ámen!

 A dalok: