József és a színes, széles vásznú álomkabát

Írta: Martini Edit

Nem szeretem a musicaleket. Jó, néhány kivétel azért akad. Abban reménykedtem, hogy ez is azon kevesek közé fog tartozni. Bibliai a téma, Webber zenéje, évek óta telt házas előadások, nem lehet olyan rossz –gondoltam magamban.
A szereposztást böngészve, támadt egy kis előítéletem. A címszerepet a Megasztárból ismert Puskás Péterre osztották. Bevallom, tőle semmi jóra nem számítottam, de kellemesen csalódtam, mert nagy átéléssel játszotta a szerepét és egész jól el is énekelte. A vége az lett, hogy az egész darabban az ő alakítása tetszett a legjobban. Hát, ennyit az előítéletekről.
Most nem térnék ki a többi színész játékára és énekhangjára, mert nem vagyok színikritukus, maradjunk annyiban, hogy ügyesek voltak, de néhány jelenet nekem túl giccses, túl közönséges volt. Ezek közül az Elvis Presley-nek öltözött fáraó vitte el a pálmát.

Szóval, kényelmesen elhelyezkedtünk a nézőtéren, és vártuk a csodás bibliai történet megelevenedését, amely a megbocsátásról, a hitről, a kitartásról szól. Vártam, hogy milyen nagyszerű lesz látni, ahogy József felvállalva hitét, ellenáll a kísértésnek, amikor Potifárné el akarja csábítani, és már előre készültem, hogy milyen felemelő lesz, amikor megbocsát a testvéreinek, bemutatva ezzel Isten természetét, aki nekünk, bűnös embereknek elengedte a tartozásunkat. Ezek a felemelő pillanatok csak nem akartak elérkezni.

Az egész Bibliában József élete az, ami leginkább párhuzamba állítható Jézus életével. Jézust is megvetették és kigúnyolták a farizeusok, mint Józsefet a testvérei és mindkettőjüket eladták, ill. elárulták pénzért. Jézust megölték, József pedig rabszolga sorba került (apja halottnak hitte). József kiszabadulása a börtönből és, hogy ilyen magas tisztséget kap, a feltámadást példázza. Az Atya és Jézus kapcsolata pedig hasonló ahhoz, ahogy Jákob és József szerették egymást.

Egyetlen dal volt ebben a musical-ben, ami megmozdított valamit az emberben, a „Börtönbe vethettek” című. Ebben az egy dalban hangzott el az „Isten”, „Izrael gyermeke” és az a mondat, hogy „Kivel Istennek célja van, sosincs egyedül.” De ezen kívül, sajnos, semmi. Elhangzott, hogy csodakabát, varázskabát, és komolyan mondom, sírni lett volna kedvem, hogy képesek ezt kihozni ebből a fantasztikus történetből.
Persze volt az előadásban egy-két szép pillanat (pl. amikor a végén egy szivárvány színű leplet feszítettek ki a mennyezeten), de ahhoz képest, hogy milyen gazdag ez a sztori, nagyon kevés.

Tehát, azt ajánlom mindenkinek, hogy inkább olvassa el az eredeti történetet a Bibliából, amely a Mózes I. könyvének 37. fejezetétől kezdődik. Garantáltan nem fog csalódni.