Michael W. Smith koncert Budapesten
   Írta: Martini Edit      
A „New Hallelujah” világ körüli turné egyik állomása volt Budapest, Észtország után és Svájc előtt, június 9-én. A Syma csarnok A épülete megtelt az ország minden részéből és a környező országokból érkező keresztény (és reméljük nem keresztény) rajongókkal és érdeklődőkkel. Nekem az első sorból volt szerencsém végig ugrálni a koncertet. Az előzenekar, a kanadai Starfield, energikus rockzenét játszó fiatal csapat volt. Szegényeknek kicsit hálátlan szerep jutott, azonban derekasan helyt álltak, nekem tetszett, az énekesüknek is eszméletlen jó hangja van és a szövegeik is nagyon erőteljesek.  Ezek után robban be (szó szerint) a színpadra Smitty, aki – szinte hihetetlen - az 52. évét tölti az idén, de zenésztársai még csak 30 körül járnak. Mindannyian fekete tornacipőben voltak (az első sorból jól láttam) és hihetetlen lazán adták elő a programot. A meglepetést az okozta (legalábbis számomra), hogy Smith sajátos táncot lejtett és akrobatkus mutatványokat végzett a mikrofonállvánnyal, és elképesztően energikus volt. A koncert a „Hallelujah, Everybody Come”-mal kezdődött, majd a „Dance in the River”-rel folytatódott (az új albumról), miközben mi Smitty táncmozdulatait próbáltuk lekövetni.. A dalokat persze mindenki végigénekelte (az angol és magyar nyelvű szövegek kivetéséért köszönet a szervezőknek!). Elhangzott néhány klasszikus dal is, régebbi lemezeiről, majd ismert dicsőítő énekek következtek, mint a Mighty to Save, Open the eyes of my heart Lord, Here I am to worship, stb. Az egész egy nagy ünneplés volt, ahogy ő maga is mondta: „Azért jöttünk ide, hogy Jézust ünnepeljük”. Elmondta még, hogy volt az életében egy időszak, amikor nagyon mélyen volt és Jézus volt az, aki ki tudta őt ebből a mélységből ragadni. Beszélt Isten atyai szívéről, hogy mennyire szeret minket, és, hogy nem kell semmit tennünk ezért a szeretetért, egyszerűen csak el kell fogadnunk. A végén az Ároni áldás Michaeli változatát mondta el, miután csatakosan, törölközőjével a nyakában végre megpihent egy kicsit a szintetizátora mellett. Hatalmas siker volt, a közönség egy emberként ünnepelt, és Micael azt mondta, hogy higgyük el, bennünket soha nem fognak elfelejteni. Az este végén a közönség is és a zenekar is percekig tapsolt.  Az egész koncertre az öröm és a felszabadultság volt jellemző.Nagyon nagy szükség van erre manapság mifelénk. Itt volt egy ember, aki egy fantasztikus előadó, telve Isten szeretetével és nem magát, hanem Isten Fiát ünnepelteti velünk. Ez az, ami ezekben a keresztény világ”sztárok”ban (legalábbis akiket a Budapest Gospel jóvoltából az utóbbi években láthattunk) tetszik nekem, hogy annyira telve vannak Isten szeretetével. Ha egy valamit vihettem volna magammal erről az estéről, ezt vittem volna. És így is tettem. Klassz volt, nagyon!
Egy kis ízelítő:
|
Az a helyzet, hogy erről a koncertről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Leszámítva talán a sok várakozást, mert ugye nem kezdtek pontosan és az előzenekar után is kb. fél órát kellett várni Michaelre és zenekarára. A 3 Grammy díjas zenész, nem okozott csalódást, sőt azt hiszem eléggé meglepett mindenkit. 
Köszönjük