Megízleltük a kegyelmet

Kerekes Ernõ szubjektív tudósítása a felejthetetlen koncert-színház élményrõl.

Szubjektív élményeim

Este háromnegyed hét. A zenészek és technikusok befejezték a hangolást, Csikós Attila még elpróbált néhány zenei részletet, Lengyel Péter még beállított néhány világítási és színpadi megoldást, aztán kész. Jöhetnek a nézõk, levonulunk színpadról. Sok hónap álmai, imái, próbálkozásai, tervezgetései, a kemény munka, a szervezések, az összehangolások, a zenészek, a grafikusok, a koreográfia, a film, az elõkészítés, a fény- és hangtechnikusok, a közönségszervezés – ez mind most fog levizsgázni. Pénteken mindenki érezte, hogy kellene még próbálni, de este nyolckor abba kellett hagyni, a legtöbben már túl fáradtak voltak a koncentráláshoz. Imádkozunk az öltözõfolyosón, ahogy a próbák elõtt is: Istenem, mi ennyit tudtunk tenni – a többit rád bízzuk, hiszen az egész rólad szól.
Visszamegyünk. Tényleg telt ház van, megdöbbentõ az érdeklõdés, senki sem számított rá, hogy egy héttel az elõadás elõtt elfogy minden jegy. Egyszer csak feloldódik bennem az elmúlt két nap rettenetes feszültsége, nyugodt leszek, csak egészséges „vizsgadrukk” marad. Sötét lesz, meggyújtjuk a mécsest, indul a zene és az ének. Az elõadás csak folyik és folyik, mint a Duna a Vár alatt, zökkenõmentesen, összehangoltan, erõteljesen. Hatásosak a különleges világítási effektusok. A zenészek pontosan és szépen játszanak. Angi nem csak gyönyörûen énekel, de úgy él a színpadon, mint ahogy még sosem láttam. Balázs fergeteges táncházat mûvel. Iván egyszerre barátságos és erõvel teli. A Debreceni házaspár kettõse hallatlanul érzékeny és intim. Soma mindent belead, már a testi épségét kezdem félteni, a zenészek elismerõen bólogatnak felém: tud ez a gyerek. Mindenki felszabadult és vidám, és aki a színfalak mögött vár – mint én is leginkább – imádkozik és bátorít. Néhány apró hiba becsúszik, de nem feltûnõ.

Még egyszer végignézem a szöveget, aztán keményen pengetni kezd a basszusgitár és bevonulok. Végre jól hallom magam a monitorból, Somával összehangoltan mûködik a játék, Törvény úr eljátssza szerepét és átadja a terepet a kegyelemnek. Megvolt a saját feladatom. Még az utolsó dal vetített hátterét figyelem, az is pontosan indul, és Angi kristálytisztán zengõ utolsó hangjaira kimerevedik a Krisztus arc. Ezt akartuk és így: sikerült! Ami ez után jön, az már felszabadult ünneplés, a közönséggel együtt. Lengyel Péter is lejön a világító fülkébõl, meghajlások, jókedvû ráadások, befejezzük. Ahogy gyermekeim mondanák: igeeen!

Elsõ reakciók

Emberek jönnek föl a színpadra, és gratulálnak, mindenki lelkes, látszik, hogy nem csak az illem kedvéért teszik. Feljön Berkes Balázs, az neves jazz-bõgõs, a Zeneakadémia tanára, az õ véleményének jelentõs szakmai súlya van (egyébként szigorú kritikus). Elmondja, hogy már a cd is nagyon tetszett neki, de tudja, mennyivel nehezebb mindazt koncerten visszaadni, a sok hangszerváltás, megállás nélküli folyamatos zenélés tovább nehezíti mindezt, mégis remekül együtt volt a hangzás és a többi játék, vetített kép. Más vendégek is elismerésüket fejezi ki, akik zenei szakemberek. Visszahallom, hogy a jegyszedõnõk is fellelkesültek és érdeklõdni kezdtek. A Pataky hangtechnikusa elmondja, hogy sok koncertet látott – már csak szakmai okból is – de ez tényleg különleges és korszerû volt, jöjjünk máskor is. A zenészek szerint felemelõ élmény volt részt venni benne, egyetértek.

Néhány gyümölcs a sok közül

Sok nem hívõ vendég volt, és megfogta õket a koncert, sõt olyanok is voltak, akik sírtak. A legfontosabb célunk az volt, hogy leromboljuk bennük a torz elõítéleteket: a kereszténységet ne barokk múzeumi tárgynak tekintsék, hanem olyannak, mint ami bármi másnál korszerûbb, érvényesebb és életerõsebb; és kezdjék megnyitni lelküket Krisztus számára. Másodsorban a keresztényeket látását is tágítani akartuk: lehet másképp, lehet így is, és érdemes! Az igazi mûvészet nem öncélú lila ködösítés, hanem erõteljes eszköz, hogy üzenjünk általa, hogy az emberek figyelmét felkeltsük, szépen kidolgozott, profi szinten. Úgy tûnik, ez is megvalósult.

Gyülekezetünkbõl egy asszonyka elmondta, nehezen tudta elhozni meggyõzõdéses ateista férjét. Nagy meglepetésére végig feszülten figyelte az elõadást, és másnap reggel az elsõ kérése az volt: tedd már be, amit az a kopasz énekelt (értsd: Iván - Ma csak álmodom arról).

Egy másik férfi sok éve elhagyta gyülekezetünket, házassága tönkrement, elváltak, teljesen hátat fordított Istennek, sõt, gyermekeit kifejezetten Isten ellen nevelte. Valahogy mégis eljött, és ott a koncerten eldöntötte, visszatér a hithez: „Isten megadta nekem a kegyelemdöfést!” Érdekes megfogalmazás…

A bõgõsnek tûnt fel, amikor együtt imádkoztunk az elején: hiszen ti többféle egyházba jártok! Valóban, Istennek hála, eltûntek az ilyen különbségek, igazi csapattá kovácsolódtak olyan emberek, akik közül sokan a próbák elõtt nem is ismerték egymást. A koncert áldásának fontos összetevõje és tanulsága volt: össze kell fogniuk a hívõknek, lelkesítõ közös célokat kell találni! Abc sorrendben felsorolom az összes résztvevõ (zenészek, énekesek, grafikusok, rendezõ, stb.) által képviselt felekezeteket:

Agapé Gyülekezet

Baptista Egyház

Budapesti Autonóm Gyülekezet

Élõ Ige Gyülekezet

Golgota Gyülekezet

Menóra Messiáshívõ Közösség

Metodista Egyház

Református Egyház

Római Katolikus Egyház

Szabadkeresztyén Gyülekezet

Szeretet Közösség

Hogyan tovább

Nagyon sokan (pl. azok, akiknek már nem jutott jegy) kérdezik azóta is: lesz-e folytatás, lesz-e következõ, lesz-e felvétel? Hiszem, hogy lesz, a résztvevõk lelkesen készek rá, de kell hozzá még sok pénz és szervezõmunka. Isten eddig is hûséges volt a látáshoz, amit adott, és így lesz eztán is. Egy jól elkészített koncertfilm még feltétlen része a látásnak, amit kaptam. Nagy Imre, a keresztény újságíró interjút készített a koncertrõl szerda este a Pelikán Rádióban. Õ is megerõsítette, hogy nagy szükség van ilyen átütõ erejû programokra; mivel õ az MTV-ben is dolgozik, talán oda is bekerülhetne. Miért ne?! Adakozó kedvûek, figyelem!

Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik eddig hittek a munkánkban, segítettek, bátorítottak, imádkoztak, nagylelkûen adakoztak, megvették a jegyeket és elhozták kollegáikat, barátaikat, rokonaikat. Térjen vissza az áldás gazdagon mindannyiótokra!

Kerekes Ernõ

CIKK A LEMEZRÕL