Dönci, aki már nincs velünk
        
 51 évesen Elhunyt Dönci, valódi nevén Dénes József, az Európa Kiadó, a Balaton és az Ámen zenekarok meghatározó alakja, zeneszerzõje, gitárosa. Szive megállt a János kórház felé tartó mentõautóban, az újraélesztés sem segített. Róla emlékezik Folk Iván, egykori barátja, és zenésztársa.Döncit egy budai külkerület pincéjében ismertem meg, saját kis hangstúdiómban. Az újonnan alakult Ámen rock banda azóta is tisztázatlan okokból oda tévedt, hogy elsõ lemezének anyagát elkészítse. A zenekar tagjai Pajor Tamással és Döncivel az élen nem rejtették véka alá Jézusban való hitüket, és cinikus ellenállásunk, durva szitkaink ellenére Isten megérintett bennünket rajtuk keresztül. Nem voltak tökéletes emberek. Dönci hüledezve nézte, amikor feleségem az õ hatásukra kidobta a frissen Svédországból behozott eredeti karton Marlboro-t. Isten mégis elért és elhívott rajtuk keresztül. Mi is megtértünk. Közben megtudtam, hogy Dönci meggyógyult hasnyálmirigy gyulladásból, az ivást, majd a cigizést is abba hagyta. Nemsokára közös zenei anyag elkészítésébe fogtunk, ami "Menjetek be kapuin" címmel látott napvilágot, akkor csak magnókazettán. Megszerettük ezt a különös embert, aki mindig tele volt ötletekkel, aki ellentmondást nem tûrõen nyújtogatta a húrokat szakadt japán Fender gitárján. Nagyszerû zenész és zeneszerzõ volt, széles zenei palettával, irodalmi rálátással. Sokat tanultunk tõle a Bibliáról is, amit jól ismert. Szerettük, bár néha úgy tûnt, nem is figyel ránk, amikor beszélgetünk, tekintete sokszor az ismeretlenbe révedt. Nem tudom pontosan, miért fordult el Istentõl. Zavaros idõk voltak, amikor a gyülekezet körüli sötét felhõk saját magánéleti gondjaival gyarapodtak. Utunk külön vált, évekig nem is találkoztunk. Hallottuk, hogy újra megnõsült, és visszatért régi életmódjához.  Bevallom, váratlanul ért, amikor felhívott telefonon, és megkért, mûködjek közre az éppen készülõ lemezén, amit a nemrég elhunyt közismert underground személyiség, Dixi emlékére készített. Tátrai váratlanul lemondta a munkát, és rám gondolt. Elõször nemet mondtam, de késõbb mégis elvállaltam a felvételt egy feltétellel: két mondat megjelenését kértem a borítón, az ajánlások között. Úgy éreztem, Isten oda küldött, hogy figyelmeztessem egykori barátomat: térjen vissza Hozzá, nem akarja, hogy meghaljon. Az autóban, hazafelé, ahogy ezeket elmondtam Döncinek, sírva fakadt. Azt mondta, már nem tud szakítani életmódjával, bár tudja, mit kéne tennie. Egészsége akkorra nagyon megromlott, az erõs ivás és cigizés, megtette hatását: a hasnyálmirigy gyulladás visszatért, cukorbaj, és más betegségek is gyötörték.A felvétel befejezõdött. Az utómunkálatok zajlottak, amikor emlékeztettem Döncit arra a bizonyos borítószövegre. Kiderült, hogy a borítóterv már elkészült, "Semmi más nem fér rá a lapokra", közölte velem a tervezõ. A CD producere sem támogatta a dolgot. Azért átküldtem a két mondatot e-mailben. Megdöbbentõ volt, amikor kézbe vettem a tiszteletpéldányt. A borító belsején, feltûnõ helyen, piros alapon fehér betûkkel ott volt a kért szöveg... Maga Dönci sem értette a dolgot!
 Nem tudom, hol van most egykori barátom. Csak abban reménykedhetek, halála elõtt megbánta bûneit, és újra Istenhez fordult. Szeretettel akarok rá emlékezni, mint testvéremre, akinek én magam is sokat köszönhetek, aki nagy ûrt hagyott maga után ebben a földi életben.
Folk Iván www.folkivan.hu Interjú Döncivel az albumról és a feliratról:
|
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.