Fehér (vadász)mezõkön

Írta: rocket

Megjelent Debreceni István és a White Fieldz új csillogó zenekorongja erõs felhajtóerõvel! Portálunk munkatársa a mûhelytitkokról faggatta Debreceni Istvánt.

Gazdasági válság van és ilyenkor valószínûleg a legutolsó szempont egy CD megjelentetése. Ráadásul a lemez extra hosszú, ami jóval több munkaórát jelent a megszokottnál. Mi indított arra, hogy bevállaljátok ezt a kiadványt?

Amikor az Agapé Gyülekezet vezetõsége az elmúlt év elején, felkért bennünket arra, hogy vegyünk fel egy dicsõítõ cd-ét, még szó sem volt gazdasági válságról. Tény, hogy a zeneipar jó ideje halódik az egész világon, ahhoz pedig különösen nagy elszántság kell, hogy valaki keresztény könnyûzenét adjon ki Magyarországon. Ha pusztán a gazdasági szempontokat mérlegelnénk tehát, akkor nagy ívben el kéne kerülni minden objektumot, ami kicsit is hasonlít egy stúdióra… Az indítás azonban úgy gondolom, sokkal inkább „felülrõl” jött, s alapvetõen a gyülekezet vezetõsége vállalta be. Mi „csak” engedtünk az örömteli és megtisztelõ felkérésnek és éltünk a lehetõséggel.

Voltak-e anyagi nehézségek, vagy ez nem volt szempont a megjelentetésnél?

Nem tudom, létezik-e ma olyan magyar keresztény elõadó, aki ha kellõen eltökélt is ahhoz, hogy bevállaljon egy ilyen felvételt, megúszhatja-e azt anyagi nehézségek nélkül? A mi esetünkben önmagában is tiszteletreméltó, hogy a gyülekezet felvállalta a lemez finanszírozását, amihez akkor is tartotta magát, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a költségek messze meghaladják a tervezett összeget… A cd elkészítésénél azonban nem üzleti szempontok vezéreltek bennünket elsõdlegesen, hanem az, hogy minél többek számára elérhetõvé tegyük azokat az értékeket, amellyel az Úr oly gazdagon megáldotta a gyülekezetünket. Hiszünk abban, hogy mindez befektetés Isten országába, s az áldás továbbadása, újabb áldásokat szabadít majd fel, szellemieket és anyagiakat egyaránt! Ahogy az Úr ígérte Abrámnak: „megáldalak… és áldás leszel.” Bízunk benne, hogy lassanként visszajönnek a költségek, s így lehetõvé válik majd további zenei anyagok kiadása is. Ez önmagában is nagy kihívás… Sokkal inkább tekintjük azonban ezt missziónak, mint üzleti tevékenységnek, azzal együtt, hogy igyekszünk a ránk bízott értékekkel jól sáfárkodni.

A borító lendületet, vagányságot sugall. Mennyire igaz ez az albumra?

Mivel ez a csapat alapvetõen körém szervezõdött, a habitusom is nyilván meghatározó. Bár vagánynak épp nem nevezném magam, aki régrõl ismer, tudja, hogy amikor az Urat dicsérem, akkor azt elég intenzíven teszem. Az alkatomból és zenei világomból fakadóan eleve olyan dalokat választok, amelyekben otthon érzem magam, és amelyekkel azonosulni tudok. Természetesen ez nem mûködhetne kiváló zenésztársaim nélkül, akikkel mindezt sikerült megvalósítani! Nem véletlenül lett az album címe végül „Felhajtóerõ”, amelyet tudatosan nem az egyházi szlengbõl vettünk, hanem olyan, mindenki által érthetõ kifejezés, amely hûen tükrözi a lemez hangvételét, atmoszféráját, és célját. De meg kell hallgatni a lemezt, és mindenki eldöntheti személyesen, hogy mindez mennyire igaz…

Mi az, amit sikerült megvalósítanotok, és mi az, amit nem?

Egyik alapigém a 150. zsoltár, amely arra buzdít, hogy dicsérjük az Urat „nagyságához méltóan”, ezért mi is a legjobbra törekedtünk! Persze volt néhány hiányosság, ami fõként az élõ felvételt befolyásolta, de köszönhetõen „atomfülû” Folk Iván barátom precizitásának és türelmének, sikerült ezeket is korrigálni, kiküszöbölni.

Iván egyébként – minden túlzás nélkül állíthatom – nemzetközi mércével mérve is, kiváló hangmérnöki munkát végzett! Szóval maximálisan elégedettek vagyunk az eredménnyel! Egyedül a borító kivitelezésében kellett némi kompromisszumot kötnünk anyagi okok miatt, de a külcsín minõségét ez nem befolyásolta.

A felvételen többféle stílusú dal hallható. Hogyan határoznád meg a CD zenei irányvonalát? Miért pont ezeket a dalokat választottátok?

A célunk egy aktuális üzenetet hordozó, erõteljes és prófétikus hangvételû anyag elkészítése volt, amely nem csak zenei irányvonalát és hangzását, hanem külsõ megjelenését tekintve is elõremutató. Az album végül elég „harciasra” sikeredett, amely zeneileg egy rockos, bluesos hangzást jelent, megspékelve helyenként némi elektronikával és folkos motívumokkal. Ez a lemez alapvetõen abban különbözik a megszokott dicsõítõ albumoktól, hogy mertünk zenélni! Jó pár spontán és improvizatív momentum hallható a felvételen, ami egyáltalán nem jellemzõ a mai „trendi” dicsõítésre. Ennél fogva tán ki is lóg egy picit azok sorából… Ennek ellenére a végeredmény egy nagyon bátorító és izgalmas anyag lett, amely kellõen populáris, mégis eléggé feszegeti a határokat… A dalokra alapvetõen én tettem javaslatot, de közösen választottuk ki azokat. A végsõ döntést persze nekem kellett meghozni, de ma is úgy látom, hogy jól sikerült a válogatás. Mindig izgalomba hoz, amikor utólag fölfedezem Isten vezetését és ujjlenyomatát!

Hol látjátok ennek a lemeznek a helyét, vagyis kikhez szólnak a dalok, kiket céloznak meg?

Amikor nekikezdtünk ennek a munkának, még nem tudtam, hogy pár hónapon belül el fogom veszíteni az állásomat… Így, mikor az élõ felvételre és a stúdióra sor került, életem egyik legnehezebb idõszakának közepén találtam magam. Harcok és lelki vívódások közepette kellett helytállnom, de Isten erõt adott, és felül tudtam emelkedni a gondjaimon! Így ezt az anyagot, saját küzdelmeim tették hitelessé azáltal, hogy akkor erõsített leginkább, amikor még semmi kilátásom nem volt a megoldásra! Éppen ezért úgy hiszem, ez az album mindenkihez szól majd, akinek reménységre, bátorításra van szüksége ebben a kifordult és egyre inkább értékvesztett világban. Hosszú évek tapasztalata alapján mondhatom, hogy, amikor egy cd kikerül a piacra, akkor az alkotók szerepe véget ér, s a lemez elkezd önálló életet élni! A helyét így saját maga fogja megtalálni, Isten pedig elvégzi rajta keresztül az emberek életében azt, amit akar.

Szellemileg számomra több erõteljes része is van a lemeznek. Úgy tûnik, sikerült megõrizni az „élõ jelleget”. Te milyennek értékeled a végeredményt ebbõl a szempontból?

Örülök, hogy ezt mondod! Azt hiszem az egész csapatban nagy izgalom volt, amikor hosszú hónapok felkészülése után végül elkezdtünk dicsõíteni a felvétel napján! Várakozás volt bennem, hogy Isten mit tesz majd közöttünk? Vajon a testvérek „veszik majd a lapot”? Sikerül-e olyan szellemi atmoszférát teremteni, ahol a Szent Szellem jelenlétében szabadon mozogva imádhatjuk az Urat? Végül annak ellenére, hogy néhány dalt többször is eljátszottunk a biztonság kedvéért, sikerült felszabadulnunk az élõ felvétel okozta stressz alól és szabadon tudtuk dicsõíteni Istent. Ennek lenyomata ez a cd. Az „élõ jelleg” pedig valóságos. Az utómunkálatok során pusztán annyit változtattunk, cseréltünk rajta, amennyi a minõségi megszólaláshoz szükséges volt.

A lemez igényesen szól, látszik a ráfordítás. Hol, és milyen körülmények között készült?

Az élõ felvételeket tavaly októberben az Agapé Gyülekezetben vettük fel Pestlõrincen, egy dicsõítõ napon a Híradó Stúdió két munkatársával, Pap Gergõvel és Pethõ Illéssel. Az utómunkálatokra és a két stúdió nóta felvételére pedig a Zafír Stúdióban került sor Solymáron, Folk Iván vezényletével, aki végig úgy kezelte az anyagot mintha a sajátja lenne! Köszönet érte!

István, a te neved fémjelzi ezt az albumot. Feltehetõen vezetõ szerepet vállaltál létrehozásában. Mennyire lett a sajátod, ami megszületett?

Ez csak részben igaz, hiszen az én nevem mellett ott szerepel a WhiteFieldz-é is. Vezetõ szerepet annyiban vállaltam, amennyire szükség van valakire ahhoz, hogy elkészülhessen egy ilyen felvétel. Ez jó pár álmatlan éjszakát, sok vívódást, döntéseket és fõként munkát jelent. Õszintén szólva, nem volt számomra egyszerû döntés, hogy a nevem egyáltalán fölkerüljön a borítóra, bár a világon ez mindenütt természetes volna. Isten pár éve figyelmeztetett és bátorított arra, hogy lépjek ki ezen a téren, és vállaljam föl azt, aki vagyok! Azzal a habitussal amivel Õ megteremtett, hiszen azt amit rajtam keresztül akar elvégezni, azt nem fogja másra bízni. Így a lemez természetesen magán viseli azokat a stílusjegyeket, amelyek rám jellemzõek. Az összképhez azonban szervesen hozzátartoznak mindazok, akik társaim a szolgálatban. Hálás vagyok értük. A tehetségükért, a szívükért és azért a végtelen türelemért, amivel elhordoznak minden hiányosságommal együtt… Mivel ezt a dicsõítõ csapatot én vezetem, praktikus okok miatt végül az én nevem alatt jelent meg részben az anyag. A lényeg, hogy ez a CD nem az én szólólemezem,, hanem remélhetõleg egy sorozat elsõ darabja, amely „Agapé Dicsõítés” néven a gyülekezetünkben szolgáló többi dicsõítõ csapat zenéjét is elérhetõvé teszi majd, a szélesebb közönség számára.

Mit takar a WHITE FIELDZ elnevezés? Ez egy létezõ zenekar neve?

A WhiteFieldz név alapvetõen a „Nagy Aratásra” utal, s egyben a velem szolgáló csapatot jelölte. Sajnos azonban a szigorúan vett gyülekezeti szolgálaton túl, ez a felállás nem mûködõképes, ezért a nevet megtartva a jövõben valószínûleg, egy új összetételû zenekart fogok szervezni, más zenei irányvonallal és célokkal. De ez még szó szerint a jövõ zenéje…

Kérlek szólj egy pár szót a zenészekrõl. énekesekrõl. Kik hallhatók a CD-n?

A felvétel két meghatározó zenésze Terecskei Pali, aki nem csak igen kreatívan és erõteljesen dobol, hanem a hangszerelésbõl is jócskán kivette a részét, és Jermann Gábor aki igen szenzitív és intelligens módon gitározik. Mellettük Bodóczky Anti zongorázott és erõsítette az elektronikus hangzást szintetizátoron, Urbán Barna pedig a basszus gitár húrjait kapirgálta nagy buzgalommal. Külön szeretném kiemelni Debreceni Magdit és Urbán Orsit, akik biztos és karakteres énekükkel színesítették és emelték a felvétel színvonalát, valamint Herczegné Ács Anitát és Vincze Imit a két vokalistát. Az élõ felvételre és a stúdióba hívtunk még pár vendég zenészt és énekest, akik nélkül szintén szegényebb lett volna a hangzás: Katona Kata hegedûn, Bágyi Peti akusztikus gitáron, Jóföldi Szabolcs pedig Hammond orgonán, és tangóharmonikán mûködött közre. A kórust Mikes Erika, Varga Csilla és Csóka Adina erõsítették.

A CD mögött a Pestlõrinci Agapé Gyülekezet áll, és a Lévita Kiadó adta ki a lemezt. Látod-e a jövõt az ilyen jellegû kiadványokban? Szeretnétek-e folytatni további lemezek megjelentetésével ezt a munkát?

Ma az egész világ zeneiparát foglalkoztató égetõ kérdés, a CD kiadás jövõje és a fájlcserés letöltések egyre növekvõ száma. Tény, hogy bátor vállalkozás volt a gyülekezet részérõl belevágni egy ilyen horderejû projektbe, de én alapvetõen Istenben bízom, aki fölötte áll mindezeknek. A további kiadványok megjelentetését tervezzük, de ez nagymértékben függ, ennek a sikerétõl. Bízom abban, hogy a lemez minél többekhez eljut majd és „nem lesz hiábavaló a mi munkálkodásunk az Úrban!”
Véleményem szerint a leghatékonyabb megoldás persze az lenne, ha vállalni tudnánk koncerteket annak érdekében, hogy serkentsük a vásárlói kedvet. Mivel azonban a csapatban errõl sajnos nem mindenki gondolkozik egyformán, és a prioritások is erõsen különböznek, nem nagyon látok erre esélyt. A legnagyobb probléma jelenleg az, hogy hiába alkottunk meg közösen egy kiváló lemezt, elõadni már nincs kapacitásunk, mert nincs kivel… Tudom, hogy ez most kicsit titokzatosan hangzik, de ez a helyzet. Persze, ha jön egy komolyabb meghívás azt fontolóra vesszük talán, de ott még egyelõre nem tartunk. Idõ kell hozzá, hogy ismertté váljon a lemez.

Magánemberként fájó számomra, hogy miközben lassan az összes nagy külföldi sztár megfordul hazánkban, addig hasonló felhajtással és méltó körülmények között még nem nagyon látni magyar keresztény zenekarokat! A ritka kivételeket leszámítva hiányoznak a színvonalas, hiteles magyar elõadók, és koncertek. A kevés számú képzett, tehetséges zenészt pedig felszipkázzák a már „befutott” zenekarok, akik általában rétegzenét játszanak és képtelenek szélesebb tömegeket elérni. Így végül aztán néhány „elit csapat” uralja a nem túl mozgalmas hazai terepet. Pedig égetõen szükség volna tehetséges, új arcokra, színvonalas, jó hangulatú, magyar koncertekre ahhoz, hogy a földkerekség legfontosabb üzenete minél többekhez eljusson. Vannak jelek az elmozdulásra, de ehhez még sok munkára és pénzre van szükség.

Voltak-e már visszajelzések, mit szóltak a hallgatók?

Mivel a lemez még csak egy-két hete jött ki, a visszajelzések száma elég kevés. Azok viszont általában jók és bíztatók. Nagyon vágyom arra, hogy az a rengeteg energia, amit ebbe az albumba fektettünk, valóban jó gyümölcsöket teremjen. Mindez azonban már Isten hatáskörébe tartozik. A mi dolgunk pedig az, hogy továbbra is hûségesek legyünk abban, amit reánk bízott!

Köszönöm az interjút!