A kegyelem íze - dalok az elmondhatatlanról
   Írta: Kerekes Ernő      
Kapcsolatom a zenével. Istennek hála olyan nevelést kaptam, amely megtanított a zene szeretetére és értésére. Anyám addig vitt Operába, hogy azt is megszerettem. 12 évig zenetanáraim a Lukin házaspár volt, kiváló zenepedagógusok. Ilyenformán egy együttesben szerepeltem Kovács Ákos popsztárral - úgymint a Fazekas Gimnázium énekkarában – ő persze jó néhány évvel később. Hangszeren nem tanultam meg játszani (máig fájlalom), de mindenféle műfajban értékelem és szívesen hallgatom a minőségi zenét, a népdaltól Bachon át Presser Gáborig, a lista nagyon hosszú. A zene, a dal értéke. A zene Isten ajándéka, a Mennyben is szól, és része az emberi teljességnek. Olyat és úgy tud megszólaltatni, amihez a beszéd kevés – közvetlenül szívtől szívig tud szólni, ha tehetséges emberek művelik. Van persze igénytelen tucat-változata is, „a fül rágógumija”, ami ma már zajszennyezéssé vált. 20 éves korom körül szinte egyszerre lettek személyes ismerőseim a klasszikus illetve jazz és rockzene legjobbjai. Közülük most azokat a kortárs magyar rockzenészeket emelném ki, akik elementáris erővel tudták megszólaltatni érzéseiket és gondolataikat arról a világról, amiben én is éltem, költői szövegekkel és izgalmas, kifejezésteli zenével. Egyes dalok nemzedéki himnuszokká váltak. Ha ma már nem is értek egyet teljesen a világnézetükkel, még mindig lenyűgöz a szerzők tehetsége, ahogy azt kifejezik. A forgatókönyv. Összeállítottam egy zenei albumot. Mivel nem vagyok zenész, egyfajta forgatókönyvben írtam le, melyik dallal mit akarok kifejezni. A vezérfonal Isten kegyelme, de nem szlogen-szinten: mit is jelent és hogyan élhetjük át valóságosan. Noha különálló dalokból áll, egészében is működjön: induljon el valahonnan, és érkezzen meg valahova. Legyen benne egy folyamat, ami összefogja, és egésszé kovácsolja az albumot. Ezt szolgálja egy alapdallam („Suhanás”) is, amely többször is megszólal, bevezet gondolati egységeket, és megjelenik az egyik dal (Törvény úr és Kegyelem asszony) refrénjében. Majdnem négy éve született meg ez a forgatókönyv, és sokáig úgy tűnt, csak álom marad. Nem nagyon ismertem profi zenészeket, például olyat, aki hangszerelni tudná az általam írt dalokat. Magasra tettem a lécet: olyan zenét akartam, amely bármilyen összevetésben megállja a helyét. Ezenkívül azt szerettem volna, ha a dalok minél több embert tudnának megszólítani: időset és fiatalt, hívőt és nem-hívőt. Megszólaltatni érzéseket és gondolatokat, ami minél több ember szívéig eljut. Azt is tudtam, hogy egy igazán profi album előállítása nagyon sokba (2 millió Ft körül) kerül, persze ennyi pénzem közel sem volt. Mindazonáltal célom volt, hogy a közreműködők ne csak lelkesedésből zenéljenek: „méltó a munkás a bérére”.
 Egyes dalokról. A kezdő dal Presser-Adamis:”Valaki mondja meg” (Presser szólólemezen megjelent változatban). Magyarországon szinte mindenki ismeri. Jó példa arra, hogy nem kell kommersz dalnak lenni ahhoz, hogy sokakhoz eljusson. Ezenkívül eszembe jut róla a zseniális kettős graffiti: „Jézus a válasz!”; „Jó jó, de mi a kérdés?” A Dsida Jenő vers is lenyűgözött azzal, hogy milyen egyszerűen és magától értetődően lehet írni megrendítően mély kérdésekről. A költői tehetség valójában nem lila köd. Amikor én írok dalt vagy szöveget, az sokféleképpen történik (nem akarom magam az említettek mellé tenni). Mindig kell egy inspiráció, ami elindít. Aztán ritka eset, hogy egyszerre születik meg. Gyakrabban először egy általános látásom van arról, hogy hova akarok eljutni, és lépésekben haladok arra. Majdnem mindig van egy pont, amikor határozottan érzem: én erre nem vagyok képes, nem fog menni. Ilyenkor világosan tudom, hogy Isten kegyelme lendít át a holtpontom. A folyamat számomra mégis inkább gyönyörűség, mint erőfeszítés. Talán még fizetnék is érte, hogy csinálhassam. Mostanában megkerestek a Részletkérdés együttestől, hogy írjak szöveget a zenéjükre. Megtisztelő volt, hogy megbíztak. Igazán inspiráló zenét írtak, jól tudunk együtt dolgozni a korkülönbség ellenére is. A megvalósulás. 3 évig nem jutottam semmire, de Isten nem hagyta, hogy lemondjak az álmomról. Tavaly tavasszal aztán kezdtek beindulni a dolgok. Találtam egy kiváló zenészt, Csikós Attilát, aki elvállalta a hangszerelést, és a felvétel zenei vezetését – meglepett, mennyire megérti a gondolataimat, és milyen fantáziadús zenei ötletei vannak. Elkezdtem embereknek beszélni a tervről, és támogatást kérni. Meglepően sok pénz kezdett összegyűlni. Már régebben összebarátkoztam egy gyönyörű hangú metodista énekesnővel, Czabán Angelikával, akivel közös zenei érdeklődésünk volt, egy ideig hangképzést is tanított nekem. Ő adott először nekem IONA hanghordozót, és kifejezetten az ő hangján képzeltem el azokat magyarul. A többi résztvevőt Attilával együtt választottuk ki – főleg az ő ajánlása alapján. Mindegyikük kiváló zenésznek bizonyult – nem megasztárok, de talán azoknál is tehetségesebb és a mondanivalóval azonosulni tudó hívő emberek. Egyéb résztvevők. Különösen sokat köszönhetek Folk Ivánnak, aki hallatlan igényességgel és ízléssel készítette a hangfelvételt (nem a szerko-nak smúzolok!). Nagyon kedvesen meg tudott győzni, hogy az énektudásom nem éri el azt a magas színvonalat, amit kitűztünk – pedig majdnem három évig képeztem magam rá. Így csak az egyik dal beszédszerű része maradt rám. Nem bántam meg, mert a „beugró” énekesek nagyon jó munkát végeztek. Iván énektudását régóta ismertem és elismertem. Horváth Balázs nagyon szuggesztíven, szellemi mélységgel énekel. Aggódva adtuk oda feleségemmel a szerelmes dalt a Debreceni házaspárnak (annyira személyesnek éreztük), de teljes hitelességgel tudták előadni. A dobokat és a hangkeltő eszközöket Kuli Ferenc „Frici” kezelte. Basszusgitáron Almási Kornél, bőgőn Oláh Péter játszott. Egyes dalokban Mark Zeman, másokban Kinczel Dániel zongorázott. Csikós Attila játszott többféle gitáron, és ő csinálta a számítógépes-szintetizátoros háttérhangzásokat. Hallatlan színessé tette a dalokat Iván hegedülése, Végső Ági fuvola és Kedl László szoprán-szaxofon játéka (ez utóbbi egyenesen világszínvonalú!). Még a grafikai megjelenés is kiválóra sikeredett Komáromi Rózsa jóvoltából. Gyönyörű lett! Szebb és jobb, mint legszebb álmaimban. Nem csak én mondom, hanem a közreműködők is, és mindenki, aki hallott valamit belőle. Megtisztelő érzés, hogy résztvevője lehettem valami nagyon nagy dolognak, amit Isten végzett. További tervek. Van a fejemben több terv. Szeretnék egy albumot régi dícséretek mai feldolgozásával. Be akarom mutatni, hogy ezek az énekek ma is élnek, és szeretném, ha fiatalok ráéreznének a himnikus éneklés szépségére és erejére. Nem csak egy párszavas refrén ismételgetésére mozdulhat meg a Szentlélek, hanem arra is, ha elénekelünk egy gyönyörű dalt gyönyörű szöveggel. Szeretnék egy szólólemezt csinálni Czabán Angival, sok dal van még a tarsolyunkban. A harmadik pedig az IONA együttes „Book of Kells” című albumához kapcsolódik, ahol jónéhány instrumentális dal dolgozza fel az egyes evangéliumok karakterét (amit szokás a figurákkal – ember, oroszlán, sas, borjú – azonosítani), és egyéb evangéliumi témákat. Egyszer kipróbáltam a gyülekezetben, hogy precíz időzítéssel olvastam rá megfelelően összeválogatott igéket a „Márk az oroszlán” zenei témájára, Jézus rendkívüli hatalmát bemutatva. Megdöbbentő hatása lett. Ezt szeretném végigvinni a többi zenei témához kapcsolódva. Ezek a tervek még persze ugyanolyan távolinak tűnek, mint valaha a „Kegyelem íze” volt, és ugyanúgy Isten kezében vannak. Kerekes Ernő
|
Mire ezek a sorok megjelennek, az album már kapható lesz. Sok-sok álom, ima, küszködés, munka van a megjelenése mögött, és legfőképpen – hiszen erről szól – Isten kegyelme. Szeretném ezt a hátteret bemutatni a „szerko” szerkesztőség kérdéseihez kapcsolódva.
Zene és hit. Megtérésem után az első szolgálatom a dicsőítés volt, a Hőgyes Endre utcai ébredés idején. Elsők közt voltunk, akik gitáros zenével vezettük a gyülekezeti dicsőítést, de abban is, ahogy felfedeztük a dicsőítés szellemi folyamatát. Csodálatos érzés volt, szinte fürödtünk Isten jelenlétében, és a Szentlélek megnyilvánult: pl. megtérések történtek dicsőítés alatt. Sok erőteljes új ének született. A szolgálatom később inkább a tanítás irányába fordult, de a keresztyén zenélés iránti érdeklődésem változatlan maradt. Egyre inkább zavarni kezdett több angolból fordított dal hibás prozódiája: a zene ritmusa nem egyezett a magyar szöveg ritmusával, idegenszerűen hangzott. Mivel több mint 20 évig konferenciatolmácsként is szolgáltam, megpróbáltam a magyar nyelvnek megfelelő, kifejező dalfordításokat készíteni. Úgy szóljon az eredeti gondolat, mintha magyarul írták volna. A másik dolog, ami zavart, hogy a dalszövegek kezdtek egysíkúvá, klisészerűvé válni. Hiányoltam, hogy túl szűk körben mozognak a dalszövegekben feldolgozott témák. (Mindezt amellett említem, hogy a magyar dicsőítő zenélés óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, és nagyon sok értéket hozott létre!) Felfedeztem olyan keresztyén együtteseket (pl. IONA, Eden’s Bridge), akik nagyon magas színvonalú albumokat adtak ki szellemi, költői és zenei szempontból egyaránt. Elkezdtem fordítani a dalaikat.
Zene és költészet. Ugyanerre az időre esett, hogy elkezdtem verseket írni – fura módon 45 év fölött. Rájöttem, hogy a költészet (és a dal énekelt költészet, legalábbis azzá válhat) olyan nyelv, amely az igazságokat másképp adja át, mint a dogmatika vagy hitvallás, de ugyanolyan hiteles lehet. Felfedeztem, hogy a Szentírás jelentős része költészet, például Jézus példázatai is. A dogmatika lezárt rendszereket igyekszik alkotni (ezt és így kell hinni), a költészet pedig kinyit: kezdj el ebbe az irányba gondolkodni, és indulj el. Persze, mindkettőnek megvan a maga helye. Több mint 50 dalt fordítottam és írtam azóta. Ezek közül sok nem illett be a gyülekezeti dicsőítésbe, de úgy gondoltam, attól még nagyon szépek és gazdag mondanivalójuk van, érdemesek lennének arra, hogy nyilvánosságot kapjanak. Az is foglalkoztatott, hogy keresztyének miért ne fejezhetnék ki a maguk világlátását azzal a költői-zenei erővel, mint az igazán tehetséges világiak. 
Hozzászólások
msn-címem:csipcsiri ppp
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.