Megjegyzés:

Ez egy elég hosszú, de nagyon értékes tanítás. Ha nincs türelmed a monitoron végigolvasni, vagy nem látod jól, ki lehet innen is nyomtatni, 11 oldal lesz kb.Megéri!

Hagy fejtsem ezt ki bõvebben. 1991 volt az Egyesült Államokbeli 10 éves ébredés elsõ éve, mikor az ország egy jelentõs felekezete 294.000 Krisztus melletti döntést regisztrált. Ez alatt az egy év alatt ez a 11.500 gyülekezetet magában foglaló felekezet 294.000 döntést könyvelhetett tehát el. Ennek ellenére csupán 14.000 fõt lehetett megtalálni az istentiszteleteken, hogyan számolnak hát el a maradék 280.000-rel. Sajnos ez nem kirívó eset, hanem modern evangelizációs statisztika. De van még valami, amit a hetvenes évek vége felé fedezetem fel, amely mélyen megrendített. Elkezdtem behatóan tanulmányozni a Római levelet és különösen a Spurgeon, Wesley, Moody, Finney, Whitfield, Luther és más szerzõk által írt evangéliumhirdetéseket, olyan emberekét, akiket Isten jelentõs módon használt a korábbi idõkben. Úgy találtam, hogy valamennyien egy, a modern evangelizációs módszerek által mára szinte teljesen háttérbe szorított alapelvet használtak. Tanítani kezdtem hát ezt az alapelvet. Meghívást kaptam, hogy helyezzem át a szolgálatunkat Dél-Kaliforniába, Bellflower városába, kifejezetten azzal a céllal, hogy az amerikai gyülekezetekhez eljuthasson ez a tanítás.

Három évig csendben folytak a dolgok, mikoris felhívott Bill Gothard, aki videón látta ezt a tanítást. San Josébõl repült hozzám É-Kaliforniába, ekkor 1000 pásztorral osztottam meg az üzenetet. 1992-ben õ vetítette le a videót 30.000 pásztor elõtt. Még ebben az évben David Wilkerson hívott fel New Yorkból. Egyenesen a kocsijából hívott, miután ott hallotta a tanítást. Azon nyomban 4830 kilómétert repült Los Angelesbõl NewYorkig, hogy megossza az egy órás üzenetet a gyülekezetével, ennyire fontosnak találta. Ráadásul nemrég hallottam egy pásztorról, aki a kazettán 250 alkalommal hallgatta meg ugyanezt. Örömömre szolgál, ha te egyszer is meghallgatod, hogy mi "a pokol legféltettebben õrzött titka".

A Biblia a Zsolt 18:8-ban azt mondja, hogy "Az Úr törvénye hiba nélkül való, lelkeket térítõ" (Káldi Biblia). Mi az tehát, amirõl a Biblia azt mondja, hogy tökéletes és ráadásul megtéríti a lelket? Az ige nagyon világossá teszi, hogy az Úr törvénye tökéletes és téríti meg a lelket. Most, hogy Isten törvényének szerepét bemutathassuk, vessünk egy pillantást a polgári jogra.

Képzeld el, hogy azt mondom neked: "Jó hírem van számodra, valaki kifizette helyetted az egymillió forintos gyorshajtási bírságot. Valószínûleg így válaszolnál: Te meg mirõl beszélsz? Mért jó hír ez nekem, mikor ennek az égvilágon semmi értelme?! Nincsen egymilliós gyorshajtásos bírságom. Az én jó hírem lehet, hogy neked akkor mégsem olyan jó hír, sõt inkább értelmetlen zagyvaság. Sõt mi több, még sértõnek is érezheted, hiszen azt feltételezem rólad, hogy törvénysértést követtél el, miközben te úgy gondolod, hogy ártatlan vagy. Ugyanakkor, ha más formába öntöm a mondanivalómat, akkor sokkal világosabb lesz:

Az úton idefelé elkapott a radar, mikor 90-nel száguldottál keresztül egy a vak gyerekek számára fenntartott átkelõhelyen. Tíz jól látható figyelmeztetõ tábla volt kitéve, hogy 30 km/h a sebességhatár, ezek ellenére te mégis 90-nel hajtottál keresztül a területen. Amit tettél, az rendkívül felelõtlen és veszélyes volt, egymillió forint a büntetés. Amikor a törvényt érvényesíteni szerettük volna, valaki betoppant és kiegyenlítette a tartozásodat. Nagyon szerencsés vagy!

Látható tehát, hogy valójában a szabálysértés részletes magyarázata miatt lett a jó hírbõl tényleg jó hír. Ha nem magyarázom el elõször érthetõen és világosan neked, hogy hogyan és mivel vétettél a törvény ellen, akkor a jó hírt értelmetlen zagyvaságnak fogod hallani, sõt még sértõnek is érezheted. De amint világossá válik számodra, hogy áthágtad a szabályokat, akkor a jó hír valóban jó hír lesz.

Ugyanígy, ha azzal megyek oda egy önelégült (vagy megrögzött) bûnöshöz, hogy "Jézus meghalt a kereszten a te bûneidért". Ezt õ jó eséllyel értelmetlen baromságank fogja tartani. Baromságnak, mert nem érti, ahogy a Biblia mondja, tanuljak, akkor több eredménnyel fogok járni. Ha nem sajnálom az idõt attól, hogy elõvegyem az isteni törvényt, a hogy "a keresztrõl való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek" (1Kor 1:18). Emellett bántónak is érezheti, mert amíg õ jónak tartja magát a saját szemében, én mégis azt állítom róla, hogy bûnös. Ez mindaddíg így marad, ameddig meg van gyõzõdve
arról, hogy rengeteg nálánál sokkal rossszabb ember van a világon. Ha azonban idõt fordítok arra, hogy elõvegyem a tízparancsolatot és megmagyarázzam a bûnösnek, hogy pontosan mit tett rosszul és azt, hogy a törvény áthágásával valójában Isten ellen vétkezett, akkor lesz igaz rá az, amit Jakab mond "elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontója". (Jak 2:9) Ezek után az a jó hír, hogy a (megérdemelt) bûntetést már valaki más kifizette, nem lesz se bolondság, se sértõ a számámra, hanem valóban "Isten ereje lesz az üdvösségre" (Róm 1:16).

Ezek után a bevezetõ gondolatok után nézzük meg a Róma 3:19-et, a továbbiakban ugyanis Isten törvényének néhány, az egész emberiségre érvényes jellegzetességét tárjuk majd fel. A Róma 3:19 tehát így hangzik: "Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék és az egész világ Isten ítélete alá essék." Tehát a tövény egyik feladata, hogy elnémítsa a szájat. Hogy megállítsa a bûnöst abban, hogy mentegesse magát azt mondogatva, hogy "Rengeteg nálam sokkal rosszabb ember van. Nem vagyok én olyan rossz ember." Nem, a törvény elhallgattatja az önigazoló, a magát mentegetõ szájat és az egész világot, nemcsak a zsidókat, de az egész világot bûnösen hagyja Isten elõtt. Ahogy a Róm 3:20-ban olvashatjuk: "Annakokáért a törvénynek cselekedeteibõl egy test sem igazul meg Õelõtte: mert a bûn ismerete a törvény által van." Ezek szerint Isten törvénye által ismerhetem fel a bûnt. Az 1Ján 3:4 azt mondja, hogy "A bûn pedig a törvénytelenség". A Róm 7:7 így hangzik: "Mit mondunk tehát? A törvény bûn-é? Távol legyen: sõt inkább a bûnt nem ismertem, hanem csak a törvény által" Pál azt mondja, hogy "nem tudtam, hogy mi a bûn, amíg a törvény fel nem világosított." Vagy ahogy a Galata 3:24-ben áll: "Ekként a törvény Krisztusra vezérlõ mesterünkké lett, hogy hitbõl igazuljunk meg." Isten törvénye úgy viselkedik, mint egy tanító abban, hogy Krisztushoz vezessen minket, hogy mi a Krisztus Jézus vérében való hit által igazuljunk meg.

A törvény nem segít rajtunk, benne hagy minket a bajban. Nem igazít meg bennünket, csak bûnösen hagy minket a szent Isten ítélõszéke elõtt. És a modern evangelizáció targédiája éppen az, hogy mivel a századforduló táján elhagyta a törvényt, egyben annak lelket megtéríteni tudó, a bûnöst Jézushoz vezetni tudó képességét is nélkülöznie kellett; ezért kellett egy más okot találnia, hogy az evangéliumot kívánatossá tegye a bûnös számára. Az indíték, melyet a modern evangélizáció választott, hogy megszólítsa a bûnösöket, nem más volt, mint az 'élet élvezetének javítása' (avagy a 'teljesebb élet' ígérete). Az evangéliumot odáig süllyesztették, hogy "Jézus az, aki békét, örömet, szeretetet, beteljesedést és örökké tartó boldogságot ad majd neked." Most, hogy bemutassuk ennek a nagyon népszerû tanításnak a bibliaellenes természetét, szeretném, ha figyelmesen hallgatnátok a következõ anakdotát, ugyanis a mondanivalóm lényege van benne elrejtve.

Két ember ül a repülõgépen. Az elsõ kap egy ejtõernyõt és azt mondják neki, hogyha felveszi, az nagyban javítja majd a repülés élményét. Elõször kicsit bizonytalankodik, mert nem érti, hogy egy ejtõernyõ viselése, hogyan javíthatja a repülést, de egy idõ után a kaland kedvéért mégis rászánja magát, gondolja, hogy kipróbálja vajon csakugyan úgy lesz-e. Amint felveszi érzi a vállaira nehezedõ súlyt, erõfeszítést kíván már tõle az is, hogy egyenesen üljön. Mindezek ellenére azzal nyugtatja meg magát, amit mondtak is neki, hogy az ejtõernyõ javítja a repülést. Tehát úgy dönt, türelemmel lesz még egy ideig. Amint így várakozik, észreveszi, hogy a többi utas közül néhányan rajta nevetnek, amiatt, hogy ejtõernyõt visel a repülõgépen. Ekkor egyfajta szégyenérzet vesz erõt rajta. Miközben mindenhonnan mutogatnak rá és röhögnek rajta, egyszercsak nem bírja tovább, behúzódik az ülésbe, lecsatolja magáról az ejtõernyõt és dühösen a földre dobja. Csalódottság és keserûség önti el a szívét, hiszen meg van gyõzõdve róla, hogy aljas módon becsapták.

A második ember is kap egy ejtõernyõt, de figyeljétek, hogy neki mit mondanak. Azt mondják neki, hogy vegye fel, mert bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy ki kell ugrania a gépbõl, méghozzá nyolcezer méter magasságból. Hálásan csatolja magára az ejtõernyõt, nem is érzékeli a vállaira nehezedõ súlyt, ahogy azt sem, hogy csak görnyedten tud ülni, gondolatai csak akörül forognak, hogy mi történt volna vele, hogyha ejtõernyõ nélkül kellett volna kiugrania.

Vizsgáljuk hát meg, hogy miért élte meg a két utas annyira különbözõképpen ugyanazt a helyzetet. Az elsõ utast csak az motiválta, hogy felvegye az ejõernyõt, hogy az majd javítani fogja a repülés élményét. Ugyanakkor az a keserû tapasztalat érte az utasok kigúnyolták. Csalódott és nagyon megharagudott azokra, akiktõl az ejtõernyõt kapta. Meg is van gyõzõdve róla, hogy õt többször biztos, hogy nem húzzák csõbe. A másik ember viszont azért vette fel az ejtõernyõt, hogy túlélje a rá váró utazást, s mivel tisztában volt azzal, hogy mi történhetett volna vele az ejtõernyõ nélkül, ezért valódi öröm és békesség töltötte hát el a szívét, tudva, hogy a biztos haláltól menekült meg. Ez a tudás tette képessé arra, hogy elviselje a többi utas gúnyolódását. Azokra pedig, akiktõl az ejtõernyõt kapta, õszinte hálával gondolt.

Most figyeljétek meg, hogyis hangzik a modern evangélium: "Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, Õ ad majd nektek szeretetet, örömet, békességet, beteljesedést és örök boldogságot." Más szavakkal: "Jézus teszi igazán élvezetessé az utazásodat." A bûnös tehát ezt hallván, ki is próbálja magán a Megváltót, úgy kísérleti jelleggel, csakhogy lássa vajon igaz-e ez az állítás. És mit tapasztal? A megígért kísértéseket, szenvedéseket és megpróbáltatásokat. A többi utas pedig gúnyolódik rajta. Vajon mit fog tenni? Leoldja magáról az Úr Jézus Krisztust, mert "az ige miatt üldöztetés érte," (Márk 4:17) csalódik és megkeseredik, ráadásul jogosan. Neki békességet, örömet, szeretetet, beteljesedést és örökké tartó boldogságot ígértek és helyette mit kapott? Csak szenvedést és megszégyenítést. Keserûsége éppen azok ellen irányul, akiktõl az úgynevezett "jó hírt" kapta. Az õ utolsó állapota rosszabb lesz az elsõnél, belõle mintegy a kereszténység ellenes védõoltással beoltott, megkeseredett visszaesõ bûnös lesz.

Szentek, ahelyett, hogy azt prédikáljuk, hogy Jézus élvezetesebbé teszi az utazást, inkább arra kéne figyelmeztetnünk az utasokat, hogy hamarosan ki kell ugraniuk a gépbõl. Mert igaz az, hogy "elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet" (Zsid 9:27) És mikor a bûnös megérti Isten törvénye megszegésének írtóztató következményeit, akkor menekülni fog a Megváltóhoz, pusztán azért, hogy megmeneküljön az eljövendõ haragtól. Azért ha mi igaz és hûséges tanuk vagyunk, akkor ezt fogjuk hirdetni. Azt tehát, hogy harag közeledik, hogy Isten azt "parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy térjenek meg" (ApCsel 17:30). Miért? "Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban" (31.vers). Látjátok, hogy a lényeg nem a boldogság, hanem a megigazulás. Nem számít az, hogy milyen boldog a bûnös, hogy mennyire élvezi "a bûn ideig-óráig való gyönyörûségét" (Zsid 11:25). Krisztus igazsága nélkül menthetetlenül elõpusztul a harag napján. "Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból" (Péld 11:4). A békesség és öröm, az üdvösség valóban érvényes gyümölcsei, de nem szabályos ezeket arra használni, hogy velük csábítsuk az embereket az üdvösségre. Ha ugyanis továbbra is ezt tesszük, akkor a bûnösök tisztátalan motivációból, bûnbánat nélkül jönnek majd Jézushoz.

Emlékeztek még, miért volt öröm és békesség a második utas szívében? Azért, mert tudta, hogy az ejtõernyõ a biztos haláltól menti meg. Hívõként, ahogy Pál is mondja,nekem is van örömem és békességem a hívésben (Róm 15:13), hiszen tudom, hogy Krisztus igazsága megszabadít engem az eljövendõ haragtól.

Az eddig elhangzottak ismeretében, vessünk egy pillantást egy, a gép fedélzetén történt incidensre. Van egy kezdõ légiutaskísérõnõnk, aki éppen forró kévét visz ki az utasoknak. Ez az elsõ napja a munkahelyén, szeretne jó benyomást gyakorolni az utasokra, és ez sikerül is neki, mivel ahogy megy végig a folyosón, egyszercsak megbotlik valakinek a lábában és a gõzölgõ kávét egyenesen a második utas ölébe borítja. Vajon hogy reagál majd rá, amint forró folyadék leforrázza az ézékeny bõrét? Valószínûleg feljajdul, hogy "Jujjjj! Azt a mindenit, ez fáj!" Érzi a fájdalmat. De vajon leoldja e magáról az ejtõernyõt, és odacsapja-e mérgesen a földhöz, azzal, hogy "a fenébe ezzel az ejtõernyõvel"? Nem valószínû, miért is tenné? Nem azért vette fel az ernyõt, hogy jobb legyen az útja, hanem, hogy megmentse õt abban az ugrásban, ami rá vár. Ha más nem is, akkor az a kávés incidens biztosan megerõsíti abban, hogy jól odakösse magát az ejtõernyõhöz és méginkább várja a kiugrást.

Ezért, ha mi helyes indítékból vettük magunkra az Úr Jézus Krisztust, azért hogy megmeneküljünk a közelgõ haragtól, akkor, amikor az üldöztetések jönnek, mikor az utazás döcögõssé válik, nem Istent fogjuk hibáztatni, és nem fogjuk elveszíteni az örömünket és a békességünket. Miért is vesztenénk el? Nem a boldog életért jöttünk Jézushoz, hanem az elkövetkezõ harag elõl menekültünk Hozzá. Ha valami, akkor a megpróbáltatás, éppen hogy közelebb viszi az igazi hívõt a Megváltóhoz. Szomorú, hogy magukat kereszténynek tartók tömegei veszítik el az örömüket és békességüket, mikor a gép rázni kezd. Miért? Azért mert õk egy ember központú evangélium termékei. Bûnbánat nélkül jöttek, éppen az hiányzott a megtérésükbõl, amely által üdvözülni lehet.

Nemrég Ausztriáliában szolgáltam, Ausztrália, tudjátok, az a kicsi sziget, Új-Zealand partjainál. :) A bûnrõl, a törvényrõl, a megigazulásról, a szentségrõl, az ítéletrõl, a megtérésrõl és a pokolról prédikáltam és éppenséggel nem döntött le a lábamról a tömeg, amely annyira tolakodott volna, hogy "Jézusnak adja a szívét". Éppen ellenkezõleg a levegõ nagyon feszült volt. Az alkalom után azt mondták, hogy van egy fiú hátul, aki Jézusnak szeretné adni az életét. Hátramentem és ott találtam ezt a tizenéves srácot, aki nem tudta elmondani a megtérõk imáját, mert olyan erõsen zokogott. Ez nagyon üdítõ volt számomra
ugyanis már évek óta szenvedtem az "evangéliumi csalódottság" nevû betegségtõl. Nagyon vágytam rá, hogy a bûnösök befogadják az evangéliumot, de tudtomon kívül egy emberközpontú üzenetet hirdettem. Ennek a lényege az volt, hogy "Soha nem találsz igazi békességet Jézus Krisztuson kívül, van a szívedben egy Isten alakú ûr, melyet egyedül csak Isten tud betölteni." Hirdettem a megfeszített Krisztust, hirdettem a megtérést. Mikor a bûnös elõre jött, hogy válaszoljon a felhívásra én azt gondoltam magamban: "Ó, nem, ez a srác Jézusnak akarja adni a szívét, de közben 80% esély van arra, hogy visszamenjen a világba. Elegem van már a visszaesõkbõl, jobb lesz tehát, ha megbizonyosodom róla, hogy ez a srác tényleg komolyan gondolja. Neki jobb, ha õszinte!" Tehát a Gestapó szellemében közelítettem meg szegény fiút. Odamentem hozzá és ezt kérdeztem tõle: "Mit szeretnél?" "Azért jöttem, mert szeretnék keresztény lenni." - válaszolta. "Komolyan gondolod?"- kérdeztem. "Igen." - mondta õ. "Egészen biztos vagy benne?"- faggattam. "Igen, azt hiszem". - válaszolta. "Rendben, akkor imádkozom veled, de ajánlom, hogy õszinte légy." - mondtam. "Persze, rendben." - mondta õ. "Akkor most ismételd utánam õszintén a következõ imádságot, teljes szívedbõl, de igazán a szívedbõl, és csak akkor, ha teljesen biztos vagy benne: 'Ó, Istenem bûnös vagyok.' Erre õ: 'Hú…, ó, Istenem bûnös vagyok.' Én eközben azon gondolkozok, hogy miért nincs vajon látható jele a megbánásának. Mert nincs semmi látható bizonyítéka annak, hogy ez a srác, valóban szívbõl bánkódik a bûnei miatt? Most, ha belelátnék az indítékaiba, nyilvánvaló lenne, hogy száz százalékig õszinte. Tényleg teljes szívébõl hozta meg ezt a döntést. Õ õszintén akart adni egy esélyt ennek a Jézus-dolognak, hátha kaphat belõle valami jót. A szexet, a drogokat, az anyagiasságot és az alkoholt már kipróbálta. Miért ne tehetne próbát akkor ezzel a kereszténység dologgal is, hátha tényleg olyan jó dolog, ahogy azt ezek a keresztények mondják, hogy valóban békességet, örömet, szeretetet, beteljesedést és örök boldogságot ad. Nem az eljövendõ harag elõl menekül tehát, de hiszen nem is hallott róla, hogy bármilyen harag közeledne. Volt egy kirívó mulasztás az üzenetemben. Nem a fiú bûnbánásában volt hiba, csupán azt nem tudta a srác, hogy mit kellene megbánnia, azaz, hogy mi is a bûn.

Emlékezzünk csak vissza a Róm 7:7-re, itt mondja Pál, hogy "a bûnt nem ismertem, hanem csak a törvény által". Hogyan tarthat bûnbánatot az ember, ha nem tudja, hogy mi a bûn? Minden úgynevezett bûnbánat, csupán olyan lehet, amit én úgy hívok, hogy "vízszintes bûnbánat". Azért jön, mert hazudott embereknek vagy, mert lopott tõlük. De amikor Dávid vétkezett Betsabéval és megszegte a tízparancsolatot, (hiszen mohón megkívánta az embertársa feleségét, hazudott, ellopta a más felelségét, paráználkodott, gyilkolt, tiszteletlen volt a szülei iránt és tiszteletlen volt Isten iránt is) akkor nem azt mondta, hogy "emberek ellen vétkeztem". Hanem azt, hogy: "Egyedül Te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a Te szemeid elõtt" (Zsolt 51:6). És mikor Józsefet szexuálisan kísértették, akkor õ ezt mondta "hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen?" (1Móz 39:9). A tékozló fiú is ugyanezt mondta: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened" (Luk 15:2). Pál is ezt "az Istenhez való megtérést" hirdette (Apcsel 20:21). A Biblia azt tanítja, hogy "az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez" (2Kor 7:10). Ezért, ha az ember nem érti meg, hogy a bûn elsõdlegesen "függõleges", akkor csupán felszínes tapaszatalatot szerezhet róla, és pusztán "vízszintes "bûnbánatot tarthat, ezért hagyja el a hitet, amikor megpróbáltatás, kísértés, vagy üldöztetés támad.

A. B. Earl mondta azt, hogy "Jelentõs tapaszatlattal a hátam mögött, úgy látom, hogy Isten törvényének legsúlyosabb fenyegetései kiemelt jelentõséggel bírnak abban, hogy Krisztushoz vezessék az embereket. Elveszettnek kell látniuk magukat ahhoz, hogy kegyelemért tudjanak kiáltani, nem menekülhetnek meg a veszélytõl, amíg nem szembesülnek vele." Most szeretném, ha valami szokatlant tennétek. Igazán nem szeretnélek zavarba hozni titeket, de szeretném megkérdezni, hogy hányótoknak terelõdött valami másra a figyelme, miközben A. B. Earl idézetét olvastam?

Én is szeretnék valamit bevallani nektek. Én tényleg másra gondoltam, miközben felolvastam az A.B. Earltõl való idézetet. Azt gondoltam, hogy "Senki nem figyel rám, mindenkinek egészen máson jár az esze." Ezért most, hogy megértsük a lényeget, szeretném ha tényleg õszinték lennétek. Ha közben másra terelõdött a figyelmetek és fogalamatok sincs róla, hogy mit is mondott A.B. Earl, lennétek szívesek jó magasra felemelni a kezeteket? Általában a hallagtóság fele vagy kétharmada felteszi a kezét, s ez most sincs másképpen. Próbáljuk csak el még egyszer?

A. B. Earl a múlt század híres evangelistája volt, százötvenezer megtérõ bizonyítja az elõbbi állítása igazságát. A Sátán nem akarja, hogy megértsd a következõket, ezért kérlek, hallgasd nagyon figyelmesen. A. B. Earl mondta tehát a következõt:"Jelentõs tapasztalattal a hátam mögött [ez az igazi próba], úgy látom, hogy Isten törvényének legsúlyosabb fenyegetései kiemelt jelentõséggel bírnak abban, hogy Krisztushoz vezessék az embereket. Elveszettnek kell látniuk magukat ahhoz, hogy kegyelemért tudjanak kiáltani, nem menekülhetnek meg a veszélytõl, amíg nem szembesülnek vele."

Hasonló ez ahhoz, mikor egy fuldoklót úgy próbálsz kimenteni a vízból, hogy õ nincs tudatában annak, hogy fuldoklik, valószínûleg nem sokra értékeli majd az erõfeszítésedet. Meglátod õt a tó közepén úszni és azt godolod: "Azt hiszem, fuldoklik. Igen, minden bizonnyal." Fejest ugrasz a vízbe és kihúzod õt a partra, de mindeközben egy árva szót sem szólsz hozzá. Bizonyára nem lesz túl hálás neked, mivel mindaaddíg nem akar megmenekülni, amíg a veszélyt nem észleli, és mindaddig nem is fog megmenekülni, amíg nem szembesül a veszéllyel.

Vagy képzeld el, hogy odajössz hozzám, azzal, hogy "Figyelj csak, Ray!" "Mondjad!" - vetem oda. "Tessék, itt van a gyógymód a Groaninzin-kórra, eladtam a házam, csakhogy pénzt szerezzek erre a terápiára. Ingyen, ajándékba hoztam neked." Valószínûleg valahogy így reagálnál: "Micsoda? Milyen gyógymód? Groaninzin-kór? Tényleg a házadat adtad el azért, hogy megvehesd? És most ingyen ide akarod adni? Igazán nem kellett volna, de kösz szépen. Akkor, szia!" És magában hozzáteszi: "Azta, ez a srác teljesen meghibbant!" Úgy értem, én valószínûleg ehhez hasonlóan reagálnék, ha te egy életemben sohase hallott betegség gyógymódjáért eladnád a házad és ráadásul ezt a gyógymódot ingyen nekem akarnád adni. Azt gondolnám, hogy veled biztos nem stimmel valami.

Ha azonban azzal jössz hozzám, hogy "Figyelj csak Ray, te sajnos elkaptad a Groaninzin-kórt. Tíz egyértelmû tünetet fedeztem fel rajtad. Legfeljebb két heted lehet még hátra." Ezek után én, ha meggyõzõdtem róla, hogy valóban elkaptam a betegséget, (hiszen a tünetek annnyira nyilvánvalóak) a következõt kérdezem: "Ó, mit tegyek most?" És ekkor te így válaszolsz: "Ne aggódj. Itt van a gyógymód a Groaninzin-kórra. Eladtam a háza, hogy megvehessem. Tessék, itt van ingyen, ajándékba." Ezek után már nem becsülöm le az áldozatod, sõt nagyon is értékelem és mélyen megindít. Miért? Mert szembesültem a betegséggel és ezért tudok hálás lenni a gyógymódért.

És sajnos éppen az jellemzi az Egyesült Államokat és a Nyugatot, hogy úgy hirdették a gyógymódot, hogy elõzõleg nem figyelmeztettek a betegségre. A kegyelem evangéliumát hirdettük, anélkül, hogy elõzõleg a törvény által bemutassuk, hogy az ember etermészete szerint törvényszegõ. Ennek szomorú következménye, hogy a Dél-Kaliforniában és a bibliaismerõ vidékeken való evangalizáció során, rendszeresen, szinte kivétel nélkül hat vagy hétszeresen újjászületett embereknek teszek bizonyságot.

Azt mondjátok: "Át kell adnod az életedet Jézus Krisztusnak." "Rendben, megtettem ezt hétévesen, aztán mikor tizenegy, tizenhét, huszonhárom, huszonöt, huszonnyolc, harminckettõ…lettem." Tudjátok ez az ember nem keresztény, hanem parázna. Ráadásul istenkáromló, mégis meg van róla gyõzõdve, hogy üdvözült, mert "újjászületett". Mirõl is van itt szó? Isten kegyelmét arra használja, hogy kibúvút keressen a teste számára. Nem becsüli meg az áldozatot, nem zavarja az sem, hogy Krisztus vérét, a szövetség vérét megtapodja (Zsid 10:29). Vajon miért nem? Azért, mert sohasem tudatosult benne a betegsége, s ezért a gyógymódot se tudta értékelni.

A biblikus evangelizáció kivétel nélkül, mindig törvény az önteltnek ,és kegyelem az alázatosnak. Sohase láthatjátok, hogy Jézus egy kevély, arrogáns és önigaz embernek az evangéliumot, a jó hírt, a keresztet vagy a mi Istenünk kegyelmét hirdetné. Nem, sohase. A törvénnyel megtöri a kemény szívet, és az evangéliummal meggyógyítja azt. Miért? Mert Õ mindig azt tette, ami tetszett az Atyának. Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. (Jak 4:6; 1 Pét5:5) "Mindenki, aki elméjében felfuvalkodott"- azt mondja az Írás, - az "útálatos az Úrnak" (Péld 16:5).

Jézus megmondta nekünk, hogy kiknek is szól az evangélium. Azt mondta, hogy "Az Úrnak lelke van és rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívûeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat" (Luk 4:18). Ezek szellemi kijelentések: a lélekben szegényekek (Mát 5:3), a megtört szívûek nem mások, mint a bûnbánó emberek (Ézs 57:15). A foglyok azok, akiket a Sátán fogságba ejtett, hogy ezek az õ akaratát cselekedjék (2Tim. 2:26); a vakok pedig azok, akiket e világnak istene megvakított, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges evangéliumának világosságát (2Kor 4:4). Csak a betegnek van szüksége orvosra (Márk 2:17), és csupán azok, akik belátták, hogy betegek, azok fogják megbecsülik és alkalmazni is a gyógymódot.

Most röviden nézzünk meg néhány példát a kevélyeknek való törvényrõl és az alázatosoknak való kegyelemrõl. Elsõként keressük meg a Lukács 10:25-öt, tehát a Lukács 10:25. Amikor tehát megadom az igehelyet a szószékrõl, akkor kétszer teszem, mert tudom, hogy az ember feledékeny és jobb, ha mindent kétszer hall,…jobb, ha mindent kétszer hall. Ez a Bibliából is alátámasztható. Mikor Isten férfiakat szólít meg a Bibliában, akkor kétszer mondja a nevüket: "Ábrahám, Ábrahám…; Saul, Saul…; Mózes, Mózes…; Sámuel, Sámuel…" Mivel jobb, ha az ember mindent kétszer hall. A nõnek azonban elég egyszer is. Nem is emlékszem hányszor fordult már elõ velem, hogy amint ott ülök a padban az igehirdetõ mondja, hogy a "Lukács 10:25", én pedig már fordulok is oda a feleségemhez azzal, hogy "Mit is mondott?" Õ pedig mondja, hogy a "Lukács 10:25" "Köszömnöm, kedvesem." - erre én. SEGÍTÕ-TÁRS, így hívja és ezért teremtette Isten a nõt, mert a férfiember egyedül nem képes boldogulni. Az a helyzet, hogy a férfiak elvesztik a dolgokat, a nõk pedig megtalálják. "Hol a kulcsom, drágám?" "Ott csünk az orrodon, kedvesem?" Számtalanszor elõfordul velem, hogy kinyitom a konyhaszekrényt azzal, hogy "Édesem, elfogyott a méz!" Õ meg így válaszol: "Itt van drágám." Hol is lenne az ember a nõ nélkül? Hümmm…. még mindig az Édenkertben. Éva találta meg a fát, Ádám azt se tudta, mi történik körülötte. Sõt, ha megnézzük a nõ teremtését, azt olvashatjuk, hogy azért, hogy Isten a nõt megteremthesse, az emberre mély álmot bocsátott. Nade az írás arról nem beszél, hogy bármikor is felébredt volna.

A Lukács 10:25 - ben láthatjuk, hogy egy bizonyos törvénytudó lépett elõ és kísértette Jézust. Õ nem egy megbízott kezdõ, hanem egy képzett tudósa Isten törvényének. Aki felállt és ezt mondta Jézusnak: "Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?"

Nos, mit tett Jézus? A törvényt vette elõ. Miért? Mert ez az ember büszke, arrogáns és önigaz volt. Itt találjuk tehát ezt a képzett, Isten törvényében jártas tudóst, amint Isten Fiát kísérti. A kérdésének értelme az volt "Mit gondolsz, mit kell tennünk azért, hogy örök életet kaphassunk?" Jézus tehát a törvényt tárta elé és ezt mondta: "A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?" A törvénytudó ezt mondta "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat." Jézus pedig így válaszolt: "Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz." Ezután azonban az Írás azt mondja, hogy a törvénytudó "igazolni akarván magát, azt mondta Jézusnak: De ki az én felebarátom?" Az Élõ Biblia, (Living Bible) mely nagyon világosan írja le a törvény hatását ez emberre, a következõt mondja: "Az ember mentegetni próbálja a szeretetlenségét, amivel bizonyos emberek iránt van, ezért kérdezte meg: A zsidókkal ugyan jóban volt, de a samáriaiakat nem kedvelte. Ekkor mondta el neki Jézus az irgalmas samaritánus példázatát. Aki nem is volt annyira irgalamas vagy jó, mivel õ azzal, hogy annyira szerette az embertársát, mint saját magát, csupán az Isten törvénye alapvetõ kívánalmainak engedelmeskedett. A törvény lelkének hatására (igazság) történt az, hogy az ember szája elnémult. Belátta, hogy nem szerette eléggé az õ embertársát.Mert a törvény azért adatott, hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék (Róm 3:19).

Hasonló dolog történt a Lukács 18:18-ban is, ahol egy gazdag és fiatal fõember jött Jézushoz, õ azt akarta megtudni, hogy hogyan nyerheti el az örök életet. Vajon mi mit tennénk, ha valaki odajönne hozzánk, és ezt kérdezné: "Hogyan nyerhetnék örök életet?" Talán azt mondanánk: "Gyorsan mond el ezt az imádságot, mielõtt még meggondolonád magad!" De mit is tett Jézus az õ potenciális megtérõjével? A törvényhez irányította õt. Öt vízszintes parancsolatot adott elébe, olyan parancsolatokat, melyek az emberekkel való kapcsolatára vonatkoztak. Azután a fõember azt mondta neki: "Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam." Jézus így válaszolt: "Még egy fogyatkozásd van" (egy dolog még hiányzik) És itt a törvény lényegét, az elsõ parancsolatot használta. "Én, az Úr, vagyok a te Istened,…Ne legyenek neked idegen isteneid énelõttem" (2Móz 20:2-3). Leleplezte tehát ez elõtt az ember elõtt, hogy valójában az õ istene a saját pénze volt, márpedig "Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak" (Mát 6:24). Így szólt tehát a törvény a kevélynek.

Azután látunk egy másik példát arra, hogy a kegyelmet az alázatosok kapják, például Nikodémus esetében (Ján 3). Nikodémus a zsidók vezetõje volt, tanító volt Izraelben. Éppen ezért rendkívül járatos volt Isten törvényében. Alázatos szívû volt, mert Jézushoz jött és elismert az Isten fiának istenségét. Egy vezetõ Izraelben? "Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele." Ezért jelentetteki Jézus a számára, mint õszinte keresõ számára az igazságot, mert alázatos szíve volt és a törvénybõl ismerete volt a bûnrõl. Ez az igazság pedig, amit Jézus közölt vele, hogy a bûntetés ki lett fizetve, "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta", és ez nem volt bolodság Nikodémus számára, hanem "Isten ereje az üdvösségre".

Nátánael este is ehhez hasonlít (Ján 1:43-51). Nátánaelt izraelita volt a cselekedetek törvénye alatt nõtt fel és nemcsak a beszédében nem volt csalárdság, de a szívében sem volt hamisság. Nyilvánvaló, hogy a törvény volt az a tanítómester, mely Krisztushoz vitte ezt az istenfélõ zsidót. Hasonlóképpen volt ez a a Pünkösdkor összegyûlt zsidók esetében is (Apcsel2) Õszinte hitû, istenfélõ zsidók voltak ott, akik Isten törvényével keltek és feküdtek. Henry Metthew, a bibliamagyarázó írja, hogy õk pünkösdkor azért gyûltek egybe, hogy megünnepeljék azt, hogy a Sínai hegyen megkapták Isten törvényét.

Ezért amikor Péter felált és prédikálni kezdett, akkor ezeknek az istenfélõ zsidóknak, nem a haragot hirdette. Nem, mert õk tisztában voltak azzal, hogy a törvény haragot szül. Nem is Isten igazságosságát és az ítéletet hirdette. Nem, hanem csupán a jó hírt mondta el nekik arról, hogy a bûntetés ki lett fizetve, ekkor azok megszomorodtak a szívükben és így kiáltottak: "Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?" (37. vers). A törvény volt a tanítómesterük, amely Krisztushoz vezette õket, hogy az Õ vérébe vettet hit által igazuljanak meg. Ahogy a himnuszköltõ írja: "Isten törvényébõl ismertem fel a bûneimet ekkor reszkettem az elõtt a törvény elõtt, amit korábban megvetettem, minaddig amíg a bûnös lelkem esedezve a Golgotához jött."

Az 1Tim 1:8 a következõt mondja: "Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerûen él vele." Isten törvénye jó, ha szabályszerûen használják, azaz arra, amire való. Mégis, mire való hát a törvény? A következõ versben találjuk meg a választ: "a törvény nem az igazért van, hanem a bûnösért (törvénytaposókért)" Ugyanitt fel is sorolja a bûnösöket: pl. homoszexuálisok, paráznák. Ha egy homoszexuálist szeretnél Krisztushoz vezetni, akkor ne kezdj el vitakozni vele a bûnérõl, mert így fölösleges vitába bonyolódhatsz, mível így õ is támadásra rendezkedik be. Irányítsd inkább a tízparancsolat felé. A törvény a homoszexuálisokért van, mutasd meg hát neki, hogy elveszett állapotban van.

Ha egy zsidót akarsz Krisztushoz vezetni, akkor terheld rá a törvény súlyát, hadd készítse az elõ a szívét a kegyelemre úgy, ahogy az elsõ Pünkösdkor is történt. Ha pedig egy muzulmánt szeretnél Krisztushoz vezetni, akkor Mózes törvényével hozakodj elõ. Õk elismerik Mózest, mint prófétát, tárd hát fel elõtte Mózes törvényét, leplezd le elõtte az önigazságát és vezesd el õt a véres kereszt aljához. Hallottam, hogy Isten üdvösséget adott egy muzulmánnak, aki olvasta A Pokol legféltettebben õrzött titka címû könyvemet. Hogyan történhetett ez? Úgy, hogy Isten törvénye tökéletes és megtéríti a lelket. Emlékezz arra a paráznaságon kapott asszonyra (Ján 8:1-11). Megszegte a hetedik parancsolatot. A törvény a véréért kiált (3Móz 20:10). Közel áll hozzá, hogy megkövezzék, ott a kövek között a porban várja az ítélet végrehajtását. Nincs más esélye, csakhogy Isten Fiának lába elé vesse magát kegyelemért kiáltva, ugyanez a feladata Isten törvényének is. Pál azt mondja, hogy "a törvény alatt õriztetünk egybezárva" (Gal 3:23). Azaz e törvény vádol és elítél. Lehet, hogy azt mondod: Nem vádolhatjuk a bûnösöket. De szentek, õk már vádlás alatt vannak. A Ján 3:18 szerint "aki pedig nem hisz, immár elkárhozott". A törvény tehát csak felfedi a bûnös valódi állapotát.

A hölgyek elõnyben vannak a következõ példa megértésénél: Van egy poros asztal a nappalidban. Le is törlöd, gyönyörûen ragyog a tiszataságtól. Majd elhúzod a függönyt, hogy a reggeli nap besüthesen az ablakon. Vajon mit veszel észre az asztalon? Port. Mi csillog a levegõben? Por. Elképzelhetõ, hogy a fény csinálta a port? Dehogy, a fény csak segített észrevenni azzal, hogy megvilágította azt. Ugyanez történik, mikor te és én rászánjuk magunkat arra, hogy elhúzzuk a Szentek Szenje elõtti függönyt és megengedjük, hogy Isten törvényének világossága megvilágítsa a bûnös szívét; mindössze annyi fog történni, hogy meglátja magát az igazságban.

Nos általában a tanítás ezen a pontján egyenként végigmegyek a tízparancsolaton, de most hasznosabbnak látom, hogy bemutassam nektek, hogyan is teszek bizonyságot személyesen. Ma már érett keresztény vagyok, aki Jézus nyomdokait követi. Soha nem fogok tehát úgy odamenni valakihez, hogy "Jézus szeret téged!" Ez ugyanis teljesen bibliaellenes, a Szentírásban egyetlen példát sem találunk rá. Úgysem fogok senkihez odamenni, hogy "Jézus Krisztusról szeretnék veled beszélni." Miért nem? Azért, mert hogyha egy nagyon mély álomból szeretnélek felébreszeteni téged, akkor sem világítanék elemlámpával a szemedbe, hiszen azzal sértenélek. Inkább elõször csak a ködlámpát vagy a tompított fényszórót kapcsolnám fel, azt is óvatosan. Elõször a természetes (fizikai), csak azután a szellemi. Miért? Mert az "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg (érthetõek meg)" (1Kor 2:14).

A személyes bizonyságtételre irányadó az az eset, amely a János 4-ben van leírva. Jézus mutat példát erre a samáriai asszannyal való találkozás során. A fizikai valóságból indul ki, majd óvatosan áttér a szellemire, a hetedik parancsolattal bûntudatra ébreszt, végül felfedi messiási kilétét. Tehát, ha találkozom valakivel, akkor az idõjárásról vagy a sportról kezdek el vele beszélgetni, hadd érezze, hogy ugyanolyan normális ember vagyok, mint õ. Igyekszem megismerni õt, ha lehet bedobni egy-két viccet, majd tudatosan átterelni a beszélgetést szellemi síkra. Ezt általában úgy teszem, hogy elõveszek egy traktátust. Van vagy 24-25 féle különbozõ traktátusunk, melyekkel igyekszünk ellátni a Krisztus testét. Több milliót kinyomtattunk már és ezek elég szokatlan darabok. Ha hozzá jutsz néhányhoz, jól teszed, ha nem sajnálod a zsebeidtól, mert az emberek üldözni fognak, hogy adjál mág nekik. Például itt van egy, ezt úgy hívjuk, hogy 'optikai csalódás traktátus'. Melyiket látod nagyobbnak? A rózsaszín nagyobbnak látszik? Biztos vagy benne? Azoknak, akik kazettáról hallgatnak… Ezek valójában egyforma méretû traktátusok, ezért optikai csalódás van szó. Szóval a követekezõt mondom: Ez egy keresztény traktátus. Használati utasítás a hátoldalon…arról, hogy hogyan lehet üdvözülni. Megtarthatod. "Kösz szépen! Tök jó!"- válaszolja. "Van még egy ajándékom"- mondom, és elõveszek a zsebembõl egy érmét, melybe bele van nyomva a tízparancsolat. Van egy gépünk, amely ezt gyártya. Megvesszük a pénzérméket a bankból, nagyon szép aranyhoz hasonlító érmék (pennik), beletesszük a gépbe és az rájuk nyomja a parancsolatokat. Ez törvényileg megengedett, mivel mûvészi tevékenység címén tartják számon. Nem számít visszaélésnek. Tehát azt mondom: "Ítt van, ez az ajándék." "Mi ez?"-kérdezi. "Ez egy érme rajta a tízparancsolattal. A fogammal csinálom, az 'í' betûket a szemfogammal szoktam, az 'e'ket azonban már nagyon nehéz."

Amit idáig teszek az nem más, mint annak a felmérése, hogy mennyire nyitott az illetõ a szellemi dolgokra. Ha elutasítóan és hidegen kérdez vissza, hogy "Tízparancsolat? Kösz.", akkor nem nyitott. De az általános reakció a következõ: "Tízparancsolat? Tök jó, köszi!" Erre én: "Mit gondolsz, megtartottad a tízparancsolatot?" "Hát igen többé-kevésbé" - válaszolja. "Nézzük csak meg! - vetem fel - Hazudtál már?" "Öö, igen, egyszer vagy kétszer." - mondja. "Milyen emberré tesz ez téged?" - kérdezem. "Bûnössé." "Nem, nem konkrétabban milyen emberré tesz ez téged?" - kérdezem. "Na ne már, ezért még nem vagyok hazug!" - válaszolja. "Hány hazugságot kell mondanod ahhoz, hogy hazugnak hívjanak?"Mondjuk tizet és akkor túlhalattad a tûrési küszöböt? Vajon nem igaz, hogyha akárcsak egyet is hazudsz, az hazuggá tesz téged?" - kérdezem én. "De igen, azt hiszem igazad van." - feleli. "Loptál el már valamit?" - kérdezem tovább. "Nem."- válaszolja. "Ugyan, most ismerted be, hogy hazug vagy - mondom én - Loptál már el bármilyen kicsi dolgot?" "Igen." - feleli. "Milyen emberré tesz ez téged?" - kérdezem. "Tolvajjá." - válaszolja. "Jézus azt mondta, hogy ha bûnös kívánsággal nézel egy nõre, akkor már paráznaságot követtél el vele a szívedben (Mát 5:28). Tettél már ilyet?" - kérdezem tõle. "Igen, rengetegszer." - válaszolja. "Akkor most saját bevallásod szerint te hazug, tolvaj és parázna vagy a szíved mélyén és meg kell majd állnod Isten elõtt az ítélet napján. Ráadásul csak három parancsoaltot néztünk meg a tízbõl. A többi hét, mint egy-egy ágyú szegezõdik rád. Használtad Isten nevét hiába?"- kérdezem. "Igen, de próbálom abbahagyni."-feleli. "Tisztában vagy vele, hogy mit teszel? Egy káromkodás helyett használod Isten nevét. Ezt a Biblia istenkáromlásnak nevezi, és azt mondja, hogy "minden kimondott szóért számot adunk majd az ítélet napján" (Mát 12:36). "Az Úr nem hagyja bûntetés nélkül azt, aki az Õ nevét hiába felveszi" (2Móz 20:7). A Biblia azt mondja, hogyha gyûlölsz valakit, akkor gyilkos vagy (1 Ján 3:15). Isten törvényében az a csodálatos, hogy Õ a szívünkbe írta bele azt. Ahogy a Róma 2:15 írja: "a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Errõl lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védõ gondolataik együtt tanúskodnak majd" Ebben a szóban, hogy 'lelkiismeret' benne van az a szó, hogy 'ismeret' azaz tudás. Ezért amikor valaki hazudik, bûnös vágyat melenget, házasságot tör, Istent káromolja vagy paráználkodik, az mindaközben tudja, hogy ezek rossz dolgok. Isten minden embernek adott világosságot ebben. A Szentlélek meggyõzi õket bûn, igazság és ítélet tekintetében (Ján 16:8) A bûn törvényszegés, (1Ján 3:4) az igazság a törvénybõl származik, (Róm 10:5; Fil 3:9) az ítélet pedig szintén a törvény által van. Tehát egyrészt vádolja õt a lelkiismerete, - hiszen Isten törvénye fel van írva a szívébe (Róm 2:15) - másrészt a törvény is elítéli õt. Ezért a következõt kérdezem tõle: "Tehát, ha Isten az ítélet napján ezek alapján a szempontok alapján ítélkezik feletted, vajon ártatlannak, vagy bûnösnek fog találni?" "Bûnösnek."- válaszolja. "Nos, mit gondolsz, a mennybe, vagy a pokolba fogsz kerülni?" - kérdezem. És a szokásos felelet az, hogy: "A mennybe."

Ez a modern evangélium eredménye. Megkérdezem hát tõle: "Miért gondolod így? Azért, mert azt gondolod, hogy Isten jó és elnézi a bûneidet?" "Igen, így van. El fogja nézni a bûneimet." - feleli. "Rendben, vegyünk egy bírósági ügyet, mondjuk, hogy megerõszakoltál és megöltél valakit, mellesleg drogokkal is üzleteltél - nagyon súlyos bûncselekmények. A bíró meghozza az ítéletet és kimondja: "Bûnösnek találtam. A jelenlevõ bizonyítékok magukért beszélnek. Van még valami hozzáfûznivalója, mielõtt kiszabom a bûntetést? Erre te azt mondod: - "Igen, Bíró úr. Csak azt szeretném mondani, hogy én hiszem, hogy a Bíró úr jó ember és ezért elnézi majd a bûneimet." A bíró valószínûleg így felelne:- "Egy dologban igaza van, valóban jó ember vagyok, és éppen a jóságom miatt fogok a törvénynek érvényt szerezni, és igazságot szolgáltatni. Mivel jó vagyok, azért meg fogok bizonyosodni afelõl, hogy ön megkapja a bûntetését. Tehát éppen az a dolog, amelytõl a megmenekülésüket remélik a bûnösök, az fogja õket elítélni az ítélet napján. Ez pedig nem más, mint Isten jósága, éppen ez fogja kárhoztatni õket. Hiszen ha Isten jó, akkor a természetébõl adódik, hogy meg kell bûntetnie a gyilkosokat, az erõszakoskodókat, a tolvajokat, a hazugokat, a paráznákat és az istenkáromlókat. Isten megbûnteti a bûnt, bármilyen is legyen.

Az elhangzottak után beszélgetõtársam már kezdi kapizsgálni a dolgokat. Mostanra megérthette, hogy a bûn elsõsorban függõleges természetû, azaz elsõdlegesen "a menny ellen vétkezett" (Luk 15:21). Másrészt azt, hogy mivel megszegte Isten törvényét, ezáltal megharagította Õt, és ezért Isten haragja van rajta (Ján 3:36). Beláthatja tehát, hogy megmérettetett örökkévaló igazságszolgáltatás mérlegén és híjjával találtatott. (Dán 5:27). Mostanra értheti meg az áldozat szükségességét. "Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk" (Gal 3:13). "Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt."(Róm 5:8). Mi hágtuk át a törvényt, Õ fizette ki a bûntetést. Ennyire egyszerû. És ezért, ha egy férfi vagy nõ megtér és a hitét Jézusba veti, akkor Isten megbocsátja a bûneit; az ítélet napján tehát, mikor az õ esete kerül sorra Isten azt mondhatja: "Az ellened felhozott vádakat bizonyítékok hiányában ejtettük." "Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk" Éppen ezért térj Istenhez, higgy az Úr Jézus Krisztusban (ApCsel 20:21), tedd a kezed az eke szarvára, és ne nézz vissza, mert csak akkor vagy méltó az Isten országára (Luk 9:61). Az a szó, hogy 'alkalmas', azt jelenti, hogy 'kész arra, hogy használják'. Az ilyen embernek fel lett szántva a szíve talaja, azért hogy befogadhassa a beoltott igét, amely képes magtartani a lelkét (Jak 1:21).

Most nincs idõ rá, hogy valamennyi idézetet megosszam veletek, amellyel készültem, de a kiadványainkban megtalálhatjátok õket. Biztos vagyok benne, hogy ismerni fogjátok a következõ neveket. Az elsõ, John Wyckliffe, a bibliafordító, aki a következõt mondta: "A legnagyobb szolgálat, melyet ember elnyerhet a földön, hogy Isten törvényét hirdethesse." Miért? Mert az vezeti a bûnöst a Megváltóban való hitre és örök életre. Luther Márton mondta azt, hogy "Az evangélumhirdetõ elsõ dolga, hogy Isten törvényét hirdesse, hogy ez által mutassa be a bûn természetét." Ezekbõl az idézetekbõl jól érezhetõ ezeknek az embereknek az eltökéltsége és erõs meggyõzõdése. Olyan dolgokat is mondanak, hogy "Ha nem használjátok a törvényt az evangélium hirdetésében, akkor hamis megtérõkkel töltitek meg a gyülekezetet." Ezek azok a köves föld szívû hallgatók, akik örömmel fogadják az igét.

Figyeljétek meg, mit mondott Luther Márton: "A Sátán, minden megtévesztés istene naponta alapít új szektákat. Sohase gondoltam volna, hogy egyszer ilyen tévelygések is felüthetik a fejüket, mint ez a legutóbbi. Ez a szekta azt tanítja, hogy a bûnöst nem kell megijeszteni a törvénnyel, hanem Krisztus kegyelmét hirdetve kell nyájasan a lelkére beszélni." Mit is mond itt Luther? Azt, hogy "Figyeljetek emberek! Most ütötte fel a fejét egy elképesztõen sátáni szekta, amely azt tanítja, hogy az embert tilos megijeszeteni a törvénnyel, sokkal inkább Krisztus kegyelmét prédikálva kell finoman a lelkére beszélni." Ez az idézet nagyon jól bemutatja, hogy többnyire miként evangélizálunk.

John Wesley egy fiatal barátjának írta a következõket: "90%-ban hirdesd a törvényt, 10%-ban pedig a kegyelmet." "90% törvény és 10% kegyelem, ez elég súlyos, nem lehetne inkább fele-fele? - kérdezheted. Képzeld most el, hogy én vagyok az orvos, te pedig a beteg. Elkaptál egy halálos betegséget. Nálam van a gyógymód, de életbevágóan fontos, hogy ezt a gyógymódot használd, ha nem vagy 100%-ban elkötelezett iránta, akkor nem fog hatni. Hogyan foglak vajon rábeszélni? Valóaszínûleg valahogy így: "Be lehet jönni. Üljön le. Sajnos nagyon szomorú hírem van: egy halálos betegséget diagnosztizáltunk önnél." Látom, ahogy elfehéredsz, és rád jön a remegés. És azt gondolom: "Rendben, kezdi felfogni a helyzet komolyságát." Elõveszem a grafikonokat, diagrammokat, vizsgálati eredményeket és röntgenfelvételeket, hogy bemutassam, hogy a fertõzés, hogyan terjedt szét a szervezetedben. Tíz teljes percig beszélek neked errõl a szörnyû betegségrõl. Mit gondolsz, vajon mennyi idõbe telik az, hogy a gyógymódot elmondjam? Nos, egyáltalán nem sokba. Miután remegve végigülted azt a tíz percet, azt mondom neked: "Egyébként, ez itt a gyógyszer." Erre te megragadod és azon nyomban le is nyeled.

A betegség, és annak szörnyû kilátásainak ismerete hozta meg az étvágyad a gyógyszerre. Tudjátok, mielõtt keresztény lettem, éppen annyira kívántam az igazságot, amennyire egy négyéves gyerek a fürdést. Hogy jön ez ide? Emlékezzetek, hogy Jézus mondta "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot" (Mát 5:6).

Mit gondoltok, hány olyan hitetlen van, aki éhezi és szomjazza az igazságot? A Biblia azt mondja: "Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent" (Róm 3:11). Azt mondja, hogy az emberek szeretik a sötétséget és gyûlölik a világosságot, és nem is jönnek ki a világosságra, nehogy kiderüljön az, amiket cselekszenek (Ján 3:19-20). Õk azok, akik úgy nyelik a hamisságot, mint a vizet (Jób 15:16). De azon az éjszakán, mikor Isten törvényébõl szembesültem Isten természetével, megértettem, hogy "Isten az igazságban gyönyörködik, amely a vesékben van" (Zsolt 51:8) és õ még a gondolataimat is látja, és az Õ szemében a bûnös vágy egyet jelent a paráznasággal, a gyûlölet a gyilkossággal, tehát azt mondtam "Látom már, hogy ítélet alatt állok. Mit tehetnék hát, hogy igaz lehessek?" És elkezdem éhezni az igazságot. Mintha a törvény sót helyezett volna számba. Ez volt a tanítómester, amely Krisztushoz vezetett engem.

Charles Spurgeon mondta: "Nem fogják elfogadni a kegyelmet mindaddig, amíg nem reszketnek az igaz és szent törvény elõtt." D.L. Moody, John Bunyan, John Newton, - ha valakinek, akkor Newtonnak volt is mit értékelni a kegyelemben - írták az "Amazing Grace" (Csodálatos kegyelem) kezdetû dalt. Newton mondta, hogy "A törvény és kegyelem közti összhang betartása megkímél bennünket attól, hogy hibákba gabalyodjunk akár az egyik, akár a másik területen. Charles Finney szerint "A törvény feladata az, hogy utat készítsen a kegyelem számára. Ha azonban a lelkek tájékoztatásában ezt figyelmen kívül hagyjuk, - teszi hozzá - akkor majdnem biztos, hogy ez hamis reménységhez és a kereszténység alapelveinek hamis bemutatásához vezet, ezzel együtt ahhoz, hogy hamis megtérõkkel töltsük meg a gyülekezetet."

Szentek, az elsõ dolog, melyet David Wilkerson mondott nekem, mikor a kocsijából hívott fel, az az volt, hogy "Azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem hisz a friss megtérõk feletti gyámkodásban." Ugyanakkor én hiszek az új megtérõk táplálásában és tanításában. Hiszek a tanítvánnyá képzésükben is, mert ez bibliai és ráadásul ez a legfontosabb dolog. De nem hiszek a felettük való gyámkodásban és az utánuk való járkálásban, mivel ezt nem találom a Szentírásban.

Az etiópiai fõember gyámkodás nélkül maradt. Hogyan maradhatott mégis életben? Hiszen nem volt más a számára, csak Isten és az Irások. Hadd magyarázzam meg, hogy mi is az a gyámkodás azok számára, akik nem tudják, hogy mirõl van szó. A gyámkodás az, amikor szembesülünk azzal, hogy döntések születnek, legyenek azok akár evangélizációs kampányon, akár helyi, gyülekezeti evangelizáción és mi megbízzuk az arató munkásainkat, - akik épp olyan kevesen vannak, ahogy szoktak is lenni - ezzel az embertelen feladattal, hogy szegõdjenek utána ezeknek az embereknek, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy azok Istennel járnak.

Ezzel azt ismerjük el, hogy milyen csekély bizalmunk van az üzenetünk és Isten megtartó erejében. Pedig ha Isten megmentette õket, akkor meg is fogja õket tartani. Ha Istentõl születtek, akkor soha nem fognak meghalni. Ha Õ az, aki elkezdte bennük a jó munkát bennük, akkor arra a napra Õ be is fogja fejezni (Fil 1:6), hogyha Õ a hitük szerzõje, akkor Õ lesz a hitük bevégzõje is (Zsid 12:2). Õ képes üdvözítheti mindazokat, akik Õáltala járulnak Istenhez (Zsid 7:25). Õ az, aki megõrízheti õket az eleséstõl (a bûntõl), és az Õ dicsõsége elé állíthatja õket feddhetetlenségben (hibátlanul) nagy örömmel (Júdás 1:24).

Jézus mondta, hogy "Senki sem ragadhatja ki õket az én Atyám kezébõl" (Ján 10:29). Látjátok, szentek, itt is arról van szó, hogy Lázár már négy napja halott (Ján 11). Berohanhatunk a sírba, kivonszolhatjuk, felállíthatjuk, még a szemét is kinyitatjuk, de attól még bûzleni fog (39.vers). Isten Fiának a szavát kell meghallania. És ugyanígy a bûnös is negyednapos halott a bûneiben. Odafuthatunk hozzá azzal, hogy "Mond el ezt az imát." Attól még hallania kell az Isten Fiának a hangját, hogy élet benne. És az a dolog, mely arra ösztönzi a bûnöst, hogy meghallja az Isten Fiának a hangját, nem más, mint a törvény. Ez a tanítómester, amely Krisztushoz vezeti azért, hogy hit által igazuljon meg (Gal 3:24). Szentek, a törvény mûködik, megtéríti (megeleveníti) a leket (Zsolt 19:8). Ez formálja az embert új teremtéssé a Krisztusban, hogy a régiek elmuljanak és íme minden újjá legyen (2Kor 5:17). Tehát találj magadnak egy bûnöst és tégy próbát vele, de miközben ezt teszed, jusson eszedbe még ez az anekdota.

Egy repülõgépen ülsz éppen, kortyolgatod a kávédat, kekszet majszolsz, és közben nézel egy filmet. Kellemes az út és minden nagyon kényelmes, de egyszer csak a következõt hallod: "Itt a gép pilótája beszél: fontos bejelentenivalóm van az Önök számára. A farok rész az imént levált a géptestrõl, le fogunk zuhanni. Egy 8000 méteres ugrás vár Önökre. Az ejtõernyõt a székük alatt találják, és nagyon megköszönjük, amennyiben felcsatolják. Köszönöm a figyelmüket és azt is, hogy a mi légitársaságunkat válsztották." "Micsoda? 8000 méter!? Hûha, még jó hogy itt van ez az ejtõernyõ!"- mondod. Majd észreveszed, hogy melletted egy srác kekszet ropgtat, kortyolgatja a kávéját és bámulja a filmet. Erre te azt mondod neki: "Ne haragudj, nem halottad, mit mondott a pilóta? Vedd fel az ejtõernyõt!" Õ odafordul hozzád, és ezt mondja: "Ugyan már, a pilóta biztos szórakozik, meg különben is, jól érzem így magam." Kérlek, hogy õszinte lelkesedéssel nehogy azzal rukkolj elõ, hogy "Vedd fel, kérlek az ejtõernyõt, mert az jobb lesz, mint a film." Ne, mert ennek semmi értelme. Ha azt mondod neki, hogyaz ejtõernyõ javít az utazásán, akkor rossz indítékból veszi magára. De ha azt akarod, hogy tényleg felvegye és magán is tartsa, akkor az ugrásról beszélj neki, mondjuk így: "Figyelj, ha úgy gondolod, ne törödj vele, hogy mit mondott a pilóta, de ejtõernyõ nélkül kiugrani…az PLACCCS!" "Bocs, de mirõl beszél?" - kérdezi. "Azt magyarázom, hogy ha ejtõernyõ nélkül ugrasz ki, akkor ismered a gravitáció törvényét, … plocccs a földön!" - felelem neki. "Szent ég! Már értem! Köszi szépen! - mondja. És mindaddig, amíg ez ez ember tudja, hogy ki kell lépjen a gép ajtaján, és szembe kell nézzen azzal, hogy rá is hat a tömegvonzás törvénye, addig semmivel sem fogod tudni rávenni arra, hogy levegye magáról az ejtõernyõt, hiszen az élete múlik rajta.

Most, ha körbenézel, azt láthatod, hogy sok utas van körülötted, aki élvezi a repülést. Élvezik a bûn ideig-óráig való gyönyörûségét. Állj ki és mondd meg nekik: "Elnézést, hallották a Pilóta utasítását a megmenekülésrõl? Vegyék fel magukra az Úr Jézus Krisztust!" Egyikük erre azt mondja neked, hogy "Á, nem hiszem, hogy Isten komolyan gondolja. Isten szeretet. Mellesleg velem minden rendben, kösz!" Jóakarattal, de tudatlanságból azért mégse mondd azt neki, hogy "Vedd fel az Úr Jézus Krisztust. Õ az, aki szeretetet, örömet, békességet, beteljesedést és örökké tartó boldogságot ad neked. Neked van egy Isten alakú ûr a szívedben, amit egyedül csak Isten tud betölteni. Ha házassági problámáid vannak, esetleg a droggal vagy az alkohollal vannak nehézségeid, akkor csak ad át a szívedet Jézusnak." Nem, így azt éred el, hogy rossz indítékból vállalja az elkötelezettséget. Inkább azt mondd, hogy "Ó, Istenem, adj bátorságot! - és az ugrásról beszélj neki. Csak annyit mondj, hogy "Figyelj csak, megszabott dolog, hogy az emberek egyszer meghalnak. Ha a bûneidben halsz meg, Isten kénytelen lesz megbûntetni téged, és az õ ítélete rendkívül alapos és részletes. Minden hiábavaló szóról, melyet az ember kimond, arról számot kell hogy adjon az ítélet napján, ha bûnös kívánságot tápláltál valaki iránt, az olyan, mintha paráználkodtál volna vele. Ha gyülöltél valakit, az olyan, mintha megölted volna. És Jézus arra figyelmeztetett, hogy az igazságszolgáltatás annyira mélyrehetó és tökéletes, hogy amikor rád sújt az örök harag ökle, akkor azonnal porrá zúz. Isten áldjon meg."

Nos, szentek, amirõl én beszélek, az nem egyfajta pokol lángjaival ijesztegetõ prédikáció. A pokol-tüze prédikációk rettegõ megtérõket produkálnak. Isten törvényének a használata azonban "könnyezõ", bûnbánó megtérõket eredményez. Hogyan lesznek a rettegõ megtérõk? Úgy, hogy az illetõ meg akar menekülni a pokol lángjaitól, de a szívében azt gondolja Istenrõl, hogy Õ kíméletlen és igazságtalan, mivel a törvényt nem arra használták, hogy hogy a bûn redkívül bûnös természetét mutassák be vele. A poklot, nem jogos bûntetéseként látja, és éppen ezért az irgalmat és a kegyelmet sem képes megérteni. Ezzel együtt arra is képtelen lesz, hogy hálás legyen Istennek az Õ kegyelméért. Pedig a hála az evangélizáció elsõdleges indítéka. Ezért a hamis megtérõnek nem dobban rá a szíve az evangélizációra.

A megtérõk másik csoportja azonban tisztában van vele, hogy a menny ellen vétkezett. És annak is, hogy Isten tekintete elõtt minden gonosz és jó nyilván van tartva, sõt Isten a sötétségben is ugyanúgy lát, mint a világosságban. Azt is tudja, hogy Isten elõtt még a gondolatai is nyilván vannak tartva. Ha tehát a harag napján Isten az Õ szentségében felfedné az õ szívének titkos bûneit, minden sötét cselekedetét és felvonultatná bûnösségének minden bizonyítékát, akkor õt, a tisztátalant igazságosan küldené a pokolba. De Isten ahelyett, hogy elítélné õt, kegyelmet ad neki. Abban mutatta meg az Isten az Õ szeretetét iránta, hogy mikor még bûnös volt, Krisztus meghalt érte. Térdre ereszkedik hát ezelõtt a véres kereszt elõtt és azt mondja: "Ó, Istenem, ha Te ezt megtetted értem, én bármit megteszek Érted. Örömmel teszem a Te akaratodat én Istenem. A Te törvényed be van írva a szívembe." És ahogy az az ember, aki tudta, hogy ki kell lépjen a gép ajtaján, és szembe kell nézzen azzal, hogy rá is hat a tömegvonzás törvénye, és ezért nem lehetett rávenni arra, hogy levegye magáról az ejtõernyõt, mivel az élete múlt rajta, ugyanúgy, aki azért jön a Megváltóhoz, mert tudja, hogy egy szent Isten elõtt kell majd megállnia a harag napján, az sose mond le Isten igazságáról a Krisztusban, hiszen az élete múlik rajta.

Hadd foglaljam tehát össze ezt a tanítást, ahogy kezdünk a végére érni. Nem túl rég jártam egy üzletben, a tulajdonos épp egy vevõt szolgált ki, miközben Isten nevét káromolta. Nos, ha valaki a feleségem nevével káromkodna, azt rendkívül sértõnek érezném. De ez az ember Isten nevét használta a káromkodásában, annak az Istennek a nevét, aki életet adott neki, ráadásul szintén tõle kapta a szemeit, a gondolkodásra való képességét, a gyerekeit, az élelmét és minden öröm, ami az életben valaha is érte, az mind Isten jóságából származott. És õ mégis káromkodásra használja ezt a nevet.

Felháborodva álltam közte és a vásárló között, majd odahajoltam és így szóltam: "Elnézést, ez egy vallásos összejövetel?" "Micsoda? A pokolba is, mirõl beszél?" - kérdezett vissza a férfi. "Akkor még is csak, hiszen most meg a pokolról beszél! Hadd adjam oda magának az egyik könyvemet!" Tehát kimentem a kocsimhoz és elvittem neki az Isten nem hisz az ateistákban: Bizonyíték arra, hogy ateisták nem léteznek címû könyvemet. Ez a könyv logikával, humorral és
racionálisan érvelve bizonyítja Isten létezését, melyet mindössze két perc alatt te is bebizonyíthatsz és még hit sem kell hozzá. Nagyon egyszerû dolog, hogy levezesd Isten létezésének bizonyosságát és emellett azt is, hogy ateisták pedig nem léteznek. Errõl jut eszembe, itt van ez a szórólap is: "Nemzeti Ateista Nap: április 1." Tehát odadtam neki a könyvet és két hónappal késõbb újra bementem hozzá és adtam neki egy másik könyvet A barátaim haldoklanak! címût. Ez a könyv egy igaz és izgalmas beszámoló arról az evangélizációs szolgálatról, melyet Los Angeles egy vérengzõ városrészén végeztünk, ebben is a humor teszi érdekessé a leírást. Tehát odadatam ennek az embernek a könyveket, majd késõbb felhívott és elmondta, hogy mi is történt. Elmondta, hogy a felesége elég csúnyán nézett rá, amikor A barátaim haldoklanak! -at olvasta és közben kétpercenként felnevetett. Késõbb, mikor takarította a szobáját megtalálta az Isten nem hisz az ateistákban címût. Kinyitotta és elolvasta az elsõ oldalt és azután az egész könyvet, mind a 260 oldalt. Õ mondta, hogy különös volt, mert egyébként utál olvasni. Ezután olvasta el A barátaim haldoklanak!-at és Krisztusnak adta az életét. Vett magának egy Bibliát és átjött, hogy elmondja, hogy már két napja keresztény és a Levithicusnál tart a Bibliában és tudjam meg, hogy most a Zsoltárokat, s majd a Jánost készül elolvasni. Elkötelezõdése elõtt azonban ez az ember gyakorló boszorkány volt. "Isten törvénye tökéletes, hogy megtérítse a lelket."

És történt egyszer, hogy Isten megkönyörült rajtam, mikor egyszer - úgy, ahogy akkor már sok éven át - a szabadtéren evangélizáltam, amely olyan volt mintha a modern evangélizáció tollseprûjével harcoltam volna az ellenség ellen. És akkor Isten megkérdezte: "Mit csinálsz? Az én fegyvereim nem testiek, hanem erõsek az Istennek, erõsségek lerontására (2Kor 10:4). Ime a tíz nagy löveg" És ahogy felsorakoztattam az Isten törvényének tíz lövegét azt vettem észre, hogy a bûnösök többé már nem nevetnek és gúnyolódnak. Nem, az arcuk elsápad és felemelt kézzel ezt mondják: "Mindent átadok, szívesen átadok mindent Jézusnak!" Úgy jönnek át a gyõztes oldalra, hogy soha nem lesznek dezertõrök. Ezek a megtérõk lélkeket fognak nyerni az Úrnak, nemcsak melegítik a padot a gyülekezetben. Munkatársak lesznek, nem tétlenkedõk; drága kincsek és nem terhek a helyi gyülekezet nyakán.

És most szentek, minden fej felemelve van, minden szem pedig nyitva és nem szól a zene. Hadd hívjalak most benneteket arra, hogy megvizsgáljátok az üdvösségetek valódiságát. A modern evangélizáció azt mondja, hogy "Sohase kételkedj az üdvösségedben!" A Biblia azonban pont az ellenkezõjét tanácsolja, mégpedig azt, hogy "Próbáljátok meg meg magatokat, hogy vajon a hitben vagytok-e?" (2Kor 13:5). Jobb most tudni, mint az ítélet napján. A Biblia azt mondja, hogy "igyekezzetek a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erõssé tenni" (2Pét 1:10) és néhányan közületek tudjátok, hogy valami alapvetõ gond van a hitéletetekkel. Ha a repülõgép rázni kezd, azonnal elvesztitek a békességeteket és örömötöket. Hiányzik belõletek az evangélizáció iránti lelkesedés. Sohase borultok le a Mindenható Isten elõtt azzal, hogy "Vétkeztem ellened Istenem, kegyelmezz meg nekem!" Még sohase menekültél oda Jézus Krisztushoz és az õ véréhez, hogy megtisztítson téged, és még sohase és kiáltottál kétségbeesetten hozzá, hogy "Istenem, légy irgalmas hozzám, bûnöshöz." Hiányzik belõled a hálaérzet, és nem zavar, hogy a bûnösök elvesznek. Egyáltalán nem égsz tûzben Istenért, sõt inkább az a veszély fenyeget, hogy olyan leszel, mint akiket úgy hívnak, hogy 'langyosak' és akiket Krisztus kiköp majd az Õ száján az ítélet napján (Jel 3:16), mikor tömegek fogják kiáltani Jézusnak: 'Uram, Uram!" Õ pedig azt fogja mondani nekik: "Távozzatok tõlem, ti gonosztevõk, ti törvénytelenséget cselekvõk. Sohasem ismertelek titeket" (Mát 7:22-23). Akik nem törödtek az isteni törvénnyel. A Biblia azt mondja, hogy "Álljon el a hamisságtól (törvénytelenségtõl) minden, aki Krisztus nevét vallja."(2Tim 2:19).

Tehát ma kell az elkötelezõdésünk motivációját helyreigazítanunk. Barátom, ne hagyd, hogy a büszkeség megakadályozzon ebben. Szeretnék imádkozni érted, én itt maradok elõl, te pedig maradj a helyeden. És ha szeretnél részt venni ebben az imádságban, akkor kérlek, lódítsd fel a kezedet, de azt is tudd meg, hogyha azt gondolod magadban, hogy "Fel kéne emelnem a kezemet, de vajon mit mondanak majd az emberek?"- akkor ez büszkeség. Jobban szereted az emberek dicséretét, mint az Isten dicséretét (Ján 12:43).

Mindenki, aki a szívében büszke, az útálatos az Úrnak (Péld 16:5). Isten a kevélyeknek ellene áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején (1Pét. 5:5-6). Hívjátok ezt újbóli elkötelezõdésnek, vagy akár elkötelezõdésnek, de bárhogyan is nevezitek, akkor is igyekezzetek a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erõssé tenni.