JÉZUS ISTENSÉGE I.

Krisztus soha nem volt kisgyerek az örökkévalóságban /teknon/, hanem örökké érett Fiú /hüiosz/ volt.

Zsidók :13,8 ; Zsidók 4:15. ;Péter: 2,22 ;János :8,46 ; II. Korinthus :5,21 Lukács :7,48 ; Lukács :5,20 ; /Márk 2: 5/

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. /VAGYOK/

Nem változik és öröktõl fogva létezik, ez is isteni tulajdonság .

Ján 3: 16

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ne arra asszociáljunk itt, mintha az Atya "megszülte" volna a Fiút még a teremtés elõtt valamikor.Ez inkább egylényegûséget, nagyon szoros kapcsolatot fejez ki.
"Egyszülött fiú" helyett pontosabb fordítás: egyetlen, egyedi ,egyetlenegy, az I. században ezt a kifejezést úgy értették, hogy egyedi és szeretett. /NIW: the one and only Son/

Kol 1: 15

Õ a láthatatlan Isten képe, az elsõszülött minden teremtmény közül.

Az elsõszülött /prototokosz/ kifejezést nem az elõször született gyermekre használták, hanem zsidó hagyomány szerint a " jogos örökös "-re.

A Károli forditás nem pontos, inkább ez az eredeti szöveg jelentése: "elsõszülött/jogos örökös minden teremtmény felett"

Kol 1: 16-19

Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Õ elõbb volt mindennél, és minden Õbenne áll fenn. Õ a feje a testnek, az egyháznak is,Õ a kezdet, az elsõszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Õ legyen az elsõ. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

Ez az ige is mutatja, hogy Krisztus részt vett a teremtésben, tehát Õ maga nem teremtmény.

Kol 2: 6-10

Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is Õbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Õbenne, erõsödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bõségesebb. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert Õ a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.

Az ördög különféle megtévesztésekkel próbálja elérni, hogy Jézusban,ne mint Istenben higyjünk.

Krisztus öröktõl létezik, nem teremtmény

Jel 3:14

A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hû és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete:

"kezdete" /arkhé/ -eredet, kezdet, kiindulás, uralom, hatalom,
Nem keverhetjük össze a forrást a pohár vízzel.Krisztus Isten teremtésének a forrása, és nem teremtmény.

Jézusban nem volt bûn:

[3] : [4]

Mert nem olyan fõpapunk van, aki ne tudna megindulni erõtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bûnt.

A Károlyi fordítás kicsit félreérthetõnek tûnik, mintha Jézust nem környékezte volna meg a bûn.Pontosabb lenne így fordítani: "Aki mindenben megkísértetett ugyanúgy,mint mi, de bûntelen maradt".

Õ nem tett bûnt, álnokság sem hagyta el a száját,

Közületek ki tud rám bûnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?

Melyikünk állhatna elõ azzal a kijelentéssel, hogy soha nem követett el bûnt? Ezt csak Isten tehette meg.

Mert azt, aki nem ismert bûnt, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Õbenne.

Megbocsátotta a bûnöket:

Jézus Istenségének egyik legfontosabb része a mi szempontunkból az ,hogy van hatalma megbocsátani a bûneinket.

Felgyógyulhatunk betegségekbõl, sorsunk rosszról jóra fordulhat, de bûneink terhétõl soha nem szabadulhatunk Isten nélkül.

Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bûneid." Az asztalnál ülõk erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bûnöket is megbocsátja?" ? pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"

És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetõre, és a cseréptetõn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Õ pedig látva hitüket, így szólt: "Ember, megbocsáttattak a te bûneid." Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: "Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bûnöket az egy Istenen kívül?" Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: "Mirõl tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bûneid, - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bûnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához, - kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!" Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsõítve hazament.