Kapcsolatok I.

Arról szeretnék beszélni, milyen jó dolog Isten családjába tartozni.  Mostanában az épül föl bennem, hogy mennyire fontos, hogy higgyünk a Szentlélek munkájában. Mi sokszor azt látjuk, ami a szemünk előtt van, de a Szentlélek úgy is tud dolgozni, hogy nem látjuk, hogy honnan jön, hova megy, vagy merre fúj? És működik, embereket megérint, emberekben dolgokat elvégez. Én hiszem azt, hogy itt az utolsó időkben, úgy a célegyenesben meg különösképpen, erőteljes lesz a Szentlélek munkája. De van olyan rész, amit a Szentlélek nem fog megcsinálni helyettünk, amit nekünk kell megtenni, amiért mi hordozunk felelősséget. Lehet, hogy olyan leroggyant állapotban van valaki, hogy ő most megújuljon, és hatalmas dolgokat csináljon, arra most képtelen. Viszont lehet, hogy valami nagyon egyszerű dologért tudna felelősséget vállalni - még így, ebben a lerongyolódott állapotban is. Tudna tovább lépni, és aztán még tovább. 
Isten önmaga is kapcsolatokban gondolkozik, és önmaga is egy alapvető kapcsolatrendszerben él és működik, mert amikor Isten kijelenti magát Atyaként, Fiúként és Szentlélekként, akkor ebben a hármasságban is már önmagában véve megmutatja azt, hogy Ő a kapcsolatoknak az Istene. Isten az embert is bele akarta, és akarja ebbe kapcsolatrendszerbe hozni. Azt mondja: „Nem jó az embernek egyedül lenni" és „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát.(…) Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” Prédikátor 4,(7)9. Ezt házasságkötésekkor szoktuk olvasni. De ez igaz önmagában véve az életünkre is – Isten, amikor emberben gondolkodott, már azon volt, hogy ezeket az embereket kapcsolati rendszerbe fogja önmagával is, és össze akarja fogni őket egymással is.

Hiszem, hogy itt ez a gyülekezet is Isten családja. Ugyanakkor Isten családja ennél nagyobb. Ebbe a családba beletartoznak más gyülekezetek is, és Isten családjába tartoznak azok is, akik megfutották már a maguk pályáját, aztán már elmentek az Úrhoz. Amikor Isten családjáról beszélünk, jó ha tudunk gondolni mindazokra, akik ezen a Földön így élnek, mint megtért, újjászületett emberek, mert azok Isten fiai, Isten gyermekei. És szeretjük az afrikai testvéreinket is. Messze vannak, könnyű szeretni őket! Nehezebb, hogy azokat keblünkre vegyük, akik közelebb vannak hozzánk, de ez abból fakad, hogy nagyobb az érintkezési felület. Isten családjában nem úgy gondolkoznak, hogy ha probléma van, akkor elválunk - hiszen Isten a legnagyobb problémamegoldó. És azt is tudjátok, hogy minden lehetséges neki. Még nem született akkora probléma, amit Isten ne tudna megoldani. Az a gond, amikor nem az Úrban keressük a megoldásokat, hanem kicsit távolabb tőle, és akkor sehogy se jönnek össze a dolgok. Becsüljétek meg azt a családot, amiben vagytok, mert ez csak egy időre adatott – itt most a földi családokról beszélek, mert amit itt elszúrtok, a mennyben nem lehet majd pótolni. Ott virágot nem vehetsz, ott azt, amit a férjed szeret, már nem fogod megfőzni neki. És a gyerekedet nem fogod tudni megsimogatni ott a mennyországban –itt igyekezz áldássá lenni a családtagjaid számára. Lefelé is, meg fölfelé is. Viszont Isten családjára nézve ne számíts arra, hogy majd kirepül, és majd végre elmegy, és akkor, ha elmegy, könnyebb lesz. Az a helyzet, hogy örök életre vagyunk összeszerkesztve. Isten családjába tartozni áldást jelent és ez nagyon jó dolog, ha az ember engedi a szívében, hogy felnövekedjen ennek az értéke: én Isten családjába tartozom. Ne úgy éld az életed, hogy még hány napig kell itt lenni ezek közt az emberek közt, akik körülvesznek engem. Figyelj, elmész innen, ők mennek utánad. Ez egy érték és Isten hozta létre - nem ember találta ki. Olyan nincs, hogy Isten jöhet, Jézus is jó fej, de aztán azon kívül már más, az valami tévedés lehet. Azt mondja a Galata 4,6: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!” Már nem vagy szolga, hanem fiú és akkor örökös is: bejöttél Isten családjába, és a Szentlélek beköltözött a te életedbe! A többi hívő pedig a testvéred és hidd el, ez Isten részéről nem kiszúrás. „Életfogytiglanit” kaptál, hogy amíg itt élsz, egy családba beletartozzál. Ez nem egy kiszúrás, hanem áldás.

Az Ige beszél arról a Filippi 4,19-ben, hogy „az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” Egész egyszerűen ebben a családban gondviselés folyik! Isten azt mondja: Nekem te fontos vagy. Odafigyelek rád: az életedre, a szükségeidre és azon vagyok, hogy az én gazdagságom szerint töltsem azt be, Krisztus Jézusban.  Ez egy isteni ígéret. Lehet, hogy vársz szükségeid betöltésére, lehet, hogy sokat imádkoztál már, de akkor is az Igének hiszünk, ha megvárakoztat bennünket. Isten családjába tartozhatunk, és ebben a családban a Szentlélek munkálja ki azt, hogy egyre inkább Jézus Krisztus formálódjék ki a családtagokban. És ebben a családban egy közös vonás is fellelhető: ez pedig Jézus Krisztus – az Ő elfogadásával megszabadulunk a bűntől, a haláltól, és egy csomó nyomorúságtól ,és tényleg Jézus Krisztus lesz a mi Urunkká és Szabadítónkká. Nagyon fontos az, hogy ne szégyelld Jézus Krisztust, a mennyei Atyádat, ne szégyelld azt, hogy hozzá tartozol, vállald föl bátran! Megteszed ezt egy bemerítésben, de utána is nagyon sok lehetőséged van arra, hogy fölvállald legkülönbözőbb terepeken azt, hogy Hozzá tartozol. A másik nagyon fontos része, hogy ne csak a főnököt, hanem a családtagokat is vállald föl: ők az én testvéreim. A gyülekezet tagjai között és életükben, dolgaikban van hiba, elszúrnak dolgokat. De akkor is a te testvéred! Tudom, nem könnyű, amikor valamilyen sebet, bántást szedünk össze, azt mondani: Hurrá! Ő is az én testvérem!
A világban Istent még elfogadják. Azt, hogy Jézus követője vagy, na itt már billeg a dolog, itt már nagyobb energiákat kell befektetned, hogy fölvállald. A világ kezd kiborulni Jézus nevére, mert az már megítéli. Ott már arról szól a történet: Ha Jézus, akkor meg kell térni! Az életünkben, dolgainkban, döntéseinkben, munkánkban, minden területen föl kell vállalnunk Jézus Krisztust! De ugyanígy föl kell vállaljuk egymást a világ előtt ,és egymást egymás előtt is:
 „Íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” Maga Jézus is így vállalta föl az ő tanítványaival, apostolaival a közösséget, hogy ők azok, akik igazán a családtagjai. Nézzük meg a Zsidók 2,11-et: „Mert a megszentelő és megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.” Egész egyszerűen azt mondja az Ige: Ő nem szégyell bennünket testvéreinek nevezni. Az ÚR Jézus fölvállal téged, fölvállal engem. Ha Jézus nem szégyelli, akkor azt mondom neked: te is vállald föl, hogy én a te testvéred vagyok, a többi tesó is a testvéred. Te is biztos követtél el hibát, mint hívő! Volt, amikor nem szeretted volna, ha hívő éppen rád talál abban az állapotban, amiben vagy. Tuti. Mégis, igényt tartasz arra, hogy Isten gyermeke vagy.

Isten családja – erről Isten úgy gondolkodik, – hogy a győztes Egyház. Az Egyház az ELPUSZTÍTHATATLAN! Kínában mindent elkövettek annak érdekében, hogy megszűnjön és nevetségessé tegyék. A nagy erőlködésből az jött ki, hogy 70 millióan megtértek. Az Egyház - egy győzelmes Egyház, még akkor is, amikor van olyan időszak, amikor nagyon köhög, nagyon beteg és minden baja van, és  betegállományba írják ki. Akkor is Isten népe, Isten egyháza, akit Ő följavít, egészségre hoz ki, megerősít és győztessé tesz! Pál úgy beszél a férfiakról, hogy úgy szeressék feleségeiket, ahogyan a Krisztus is szerette az Egyházat. S azt mondja az Ige: Önmagát adta érte. Tudjátok, hogy Ő hogy tekint az Egyházra? Az életét adta ezért a családért. Nem tudom, hogy lennél vele, ha a gyereked úgy telefonálna haza, hogy jól vagyok, most a héten nem sikerült haza menni, de majd meglátogatlak benneteket és egyébként is alá kellene írnotok az ellenőrzőmet. Isten családja is sokkal erősebb elkötelezést igényel! A szívnek az elkötelezését. Isten azt igényli, hogy teljes szívvel, teljes odaadással tudd elkötelezni magad. Ne csak egy pártoló tagja legyél. Ne csak egy adományaiddal támogató tagja legyél, hanem szívbeli elkötelezéssel legyél benne.
Nem hiszek abban, ha emberek Isten országában elszigetelik magukat. Ez valami defektből jön létre. Mindegy, hogy ki a hibás. Nézzétek a Lukács 5-ben a csodálatos halfogás történetét. Jézus azokat akarja behozni, akik elszigetelten vannak. Mert mint szülők, ha több gyereketek van, és valamelyik kilóg a sorból, akkor azt érzitek a szívetekben, hogy őt is úgy közelebb hozni, szeretgetni, középre helyezni kellene. És hiszem, hogy Jézus ezt akarja: ezt tette Péterrel is. Menjünk, evezzünk a mélyre,  vessétek ki hálótokat fogásra. És nézzétek ezt a duzzogva hálót mosogató embert – ott megy az istentisztelet, őket nem érdekli, mert ők hálót mosnak, - és az alkalom végére Jézus azt mondja, két hajónyi halat fogtak és mégis mindent otthagyva követik Őt. Már nincsenek a periférián. Egy közös szolgálati élmény, egy közös csoda-élmény, aztán egy közös Jézus-követési élmény, és valahogy az egész megfordul, mert Jézus nem ilyen periférián levőket, nem ilyen elszigetelteket akar, hanem azt akarja, mint az Atya is, hogy bejöjjenek a családba. Hiszem, hogy egy gyülekezetben is sokféleképpen lehet a perifériára kikerülni. Lehet, hogy nem törődnek veled, lehet, hogy rosszul csináltak vezetők dolgokat, lehet, hogy te csináltad rosszul a dolgokat, de a tényt akarom elmondani: Isten meg akarja szüntetni a perifériás helyzetet, téged is be akar vonni a közepébe, hogy te is a családnak, a család életének, annak minden egyéb részének a tagjává legyél. Úgy, mint akik felelősséget hordoznak. Ez egy nagyon fontos szó Isten családjában. A felelősség. Isten föl akarja építeni azt, hogy leadók legyünk, adjunk. Mit tudnék én adni? Isten gyermeke vagy! És egészen másként éli meg a családtagságát az ember, amikor kezdeményez, amikor ad. A családban, magam is tudom, hogy vannak problémák, de Istennel ezek megoldhatók.
Isten mostanában az én szívemre is odahelyezi azt, hogy az, ami engem is körülvesz itt, ebben a gyülekezetben, ez érték. És megélem értékként, hogy ebbe helyezett bele Isten, itt akarom megélni a teljességet. Szövetségi elkötelezettségben testvéreim iránt. Értékelni akarom, hogy őket adta Isten nekem, engem nekik, és azt, hogy jó dolog, ebbe a közösségbe tartozni.