Üdvözlet Torontóból

Szeretettel üdvözöllek Benneteket Kanadából!
Kuti Surányi Anett vagyok, Oakville - ben élek, ez Toronto egyik kis elővárosa. Zsuzsa kért meg rá, hogy számoljak be nektek az Úr itteni munkájáról, a gyülekezeti életről.

Kanada befogadó ország, igen nagy számú bevándorló él itt, csak Torontóban a lakosság 40 százaléka elsőgenerációs bevándorló. Első benyomásom Torontóról az volt, hogy ez a templomok városa, mindenhol templomok, imaházak, zsinagógák, mecsetek láthatók. Csak Ontario tartományban több, mint 7000 templom van. A kereszténységnek igen erős gyökerei vannak itt. Igen sok „ethnic church”-öt látni mindenfelé, éppen a bevándorlók nagy száma miatt alakulnak specifikus ethnic vagy nyelvi gyülekezetek, vagy emigráns, multikulturális csoportok, ezek teszik ki az itteni keresztény gyülekezetek majdnem felét. Jómagam is eleinte eljártam a torontói magyar baptista imaházba, ez egy igen kis lélekszámú gyülekezet, tagjai nagyon összetartanak. Találkoztam pünkösdi magyarokkal, református magyarokkal, mindannyiuknak külön gyülekezeteik, épületeik vannak. Itt a környékünkön van koreai, horvát, spanyol anyanyelvű baptista, anglikán,és a más imaház.

Egy éve jutottam el rokonokon keresztül a bramptoni Bramalea Baptist Chruch-be. Azóta ebbe a gyülekezetbe járok. Ez egy angol nyelvű gyülekezet, statisztikák szerint 54 féle náció jár ide, valóban mindenféle bőrszínt látni, és különböző népviseletbe öltözött embereket, így megszokott dolog az indiai szári és a nagyon különleges, színes afrikai ünnepi ruhák.

A gyülekezet pásztora egy ír származású férfi, Ian Campbell, aki nagyon élő, erőteljes üzeneteket szokott közvetíteni.

Maga a gyülekezet 40 éve alakult hagyományos baptista gyülekezetként, de 10 éve egy radikális ébredés történt, a Szent Szellem kiáradt közöttük, és azóta igen nagy változások történtek, a dicséret, az ima és a tanítások terén. Most már nem nagyon lehet tradicionális baptista gyülekezetnek nevezni. Igen nagy ütemben növekvő közösség, minden héten vannak megtérések, bemerítések, éppen emiatt immár két istentiszteletet tartanak vasárnap, egyet 9-kor, egyet 11-kor, mivel a több mint ezer hivő egyszerre nem férne be. Ezenkívül a hét minden napján összegyűlnekkülönböző imacsoportok,dicsőítő csoportok, alapozó tanítások, ifjúsági csoportok. Az istentisztelet dicsérettel szokott kezdődni, mindig más vezeti a dicséretet, néha kórus is van a háttérben, időnként csak néhány énekes, de a lényeg, hogy Szent Szellem mindig kiárad és betölti az Urat dicsérőket. Ezután általában vagy bemerítés vagy különböző bizonyságtevések következnek, ezt követi a tanítás és újabb dicséret.

Sokszor jönnek előre emberek és számolnak be róla, hogy Isten milyen változásokat hozott az életükben, milyen gyógyulásokon mentek át, milyen problémákból hozta ki őket az Úr.
Nemrég fejeztük be a 6 héten át tartó tanítás-sorozatot a Miatyánkról, ami nekem sok új látást adott. Pl. egyik ilyen volt maga a megszólítás, a mi Atyánk, ami egy igen különleges dolog, hiszen az ószövetségi időkben nem szólították a zsidók Atyának Istent, mivel nem is szólították nevén. Azért számított radikális lépésnek, hogy Jézus felszólította az őt követőket, hogy szólítsák meg Istent Atyaként.
Számomra nagy áldás és csoda, hogy a tanításokat nagyon tudom élvezni, annak ellenére, hogy angol tudásom nagyon hiányos, mégis megtapasztaltam, hogy az Ige a szívhez, a szellemhez szól. Sokszor az értelmem elfárad, és nem értek meg mindent teljesen, de a szívemet akkor is betölti az Ige.
Röviden bemutattam Nektek az itteni keresztény élet egy kicsi szeletét.