(elõre bocsátanám,hogy akinek nem inge ne vegye magára...nem célozgatok senkinek,ez csak egyéni véleményem!)

Szóval,gondolkodám egyik este az ágyamban...és rá kellett jönnöm egy igen érdekes kérdésre,amit minden idióta tinimagazinban megemlítenek minden fél évben...Csakhogy kifelejtik belõle Istent!

A téma nem más,mint a görbe-tükör szindróma,ami elõtt fõleg a lányok szoktak megállni.

Ez a tükör ugyebár mindig ott mutat többet ,ahol nem kéne,ott áll el egy tincs, ahol nem kéne,ott szakadt ki a harisnya ,ahol nem kéne,ott áll elõ a fog,szét a fül... és egyebek.A tipikus csaj persze...mindenáron tökéletes akar lenni.Mint a drága szõke szépségek,Britney és hasolók...automatikusan kezdik figyelni a többi lány alakját,ohhh neki laposabb a hasa stb.Mindig a trendet kell követni,nehogy megszóljanak,vagy furán nézzenek rám az utcán.Vagy pont az ellenkezõje,minél jobban kitûnni,elütni a többiektõl.Megmutatni az egyéniséget.

Egy darabig nem is baj,hiszen mindenkinek ápoltnak kell lennie,meg egyéninek egy bizonyos szinten,hiszen ez a személyiség egyik része...de egy idõ után ez már beteges.Nemrég vettem észre magamon,hogy mániám,hogy másoknak akarok megfelelni.Azzal szórakozom,hogy sóvárgok egy 2mm-rel laposabb has után, és borzasztó kínok közepette eszek meg egy csokifagyit.(Azt is csak azért,hogy anyu nehogy azt higgye anorexiás vagyok.)

És igen! A tinimagazinok kulcsszava! ANOREXIA...ennyi lenne? "Csupán".Ennél õk megállnak...Ne legyél anorexiás!Leírják,hogy mi miatt lesz az ember az...ezt meg ezt elõzd meg és ennyi...hmm...Egy keresztény ember erre legyint,miért is lenne anorexiás, hiszen az depressziótól, vagy egyéb el nem fogadottságtól van.És Isten minket ettõl megóv.Nem csak ennyi!A lányokat a külsõn, és a megfelelési vágyon keresztül tudja a legjobban támadni a Sátán.Rá kellett döbbennem,hogy az esti imádságaim egyre rövidültek,majd el sem kezdõdtek,mert ki kellett gondolnom,hogy mit veszek fel másnap(persze tökéletesnek kellett lennie) ,hogy fogok járni,beszélni,viselkedni,hogy az tökéletes legyen.Néha ha el voltam keseredve,hogy nem megy a felállított mérce teljesítése,Istenhez imádkoztam és kértem (vagy inkább követeltem?),hogy adja meg hogy teljesíthessem.Persze nem adta meg.Szépen fokozatosan elérte a Sátán,hogy szinte ezen járt a nap nagy részében az agyam...Kívülrõl úgy tünt mindenkinek,hogy magabiztos,nagyszájú,"menõ" csaj vagyok...belül meg...senki voltam.A lányokat igenis gyakran hajtja a megfelelési vágy,vagy az "elütési"...ha nem másoknak akkor maguknak.Azért tudom kimondani,hogy ez több, mint elvetettségbõl, vagy depresszióból származó anorexia,mert nekem soha nem volt ilyenben részem,és mégis sikerült ennek beférkõznie az életembe.Mivel a lányok alapvetõen hiú teremtések,nem nehéz a Sátánnak olyan helyet találnia, ahol megronthatja akár az egész életét is az embernek.

Vigyázzatok hát,mert Isten a szíveket vizsgálja és nem azt hogy kínai a tornacsukád,vagy Converse...sem azt,hogy rakott szoknyát hordasz,vagy trapézfarmert.Ha nem tudod elfogadni magad úgy ,ahogy vagy,sürgõsen fordulj Istenhez ,és ne az emberek bókjaira,vagy a tükörre bízd magad,mert az soha nem fog olyan képet mutatni ,amilyet te szeretnél látni. sten szemében viszont megláthatod azt a tökéletes és szent embert,akit Isten úgy szeret, ahogy van.És nem fogja a menny kapujában lemérni,hogy milyen lapos a hasad:P

(Ami pedig a festést,ruhákat,divatot,és egyéb hasonló dolgokat illeti: kis mértékben hasznos,nagy mértékben káros...---aki ismer az megmodhatja hogy nem vok konzervatív kis liba:P---)

Tudom,hogy nem volt érthetõ, én sem értem,valahogy este az ágyamban jobban megfogalmaztam,dehát...kinek van kedve kikelni és leírni?