Írta: Folk Iván





A napokban egyik oktatási intézményünk igazgatónõjével volt megbeszélésem egy mindkettõnk számára jelentõs ügyben. Néhány mondat után szóba jött, hogy lelkész vagyok, mire az egyébként rendkívül kedves hölgy kifakadt: " Itt van mellettünk egy templom, a pap csak kis "k-knak" nevezi diáklányainkat, akik kiteszik a hasukat... persze könnyû a hetven éves néniket vezetni..." Megütõdtem szavain, nem kevésbé az idézett úr beszédén. Azon morfondíroztam magamban, vajon tényleg ennyi látszik sokak számára az Egyházból? Ennyire észrevétlen volna minden erõfeszítésünk, hogy bemutassuk Isten szeretetét ebben a kiszikkadt, kifáradt világban? Valóban csak cinikus megjegyzéseke telik a fiatal generációval kapcsolatban? Rég lejárt már annak az ideje, amikor vélt, vagy valós történelmi értékek mögé bújunk, miközben az embereknek ma, és mai válaszokra van szükségük égetõ, húsbavágó kérdéseikre. Addig nem nyújtózhatunk ki elégedetten hátra dõlve karosszékünkben, amíg sokan csak ilyen tapasztalatokat szereznek Isten embereivel kapcsolatban. Az a dolgunk, hogy Isten szeretetét sugározzuk mindenki felé, még akkor is, ha az illetõnek történetesen kilátszik a hasa...





Szóljon hozzá!
Köszönjük