Mámor-rács

Mámor-rács

Először kínál
Ígér, elhódít
Egyetlen csók, mire csábít

Aztán kér
Kezét nyújtva feléd
Tenyeréről tömjént hint rád

Felszabadít
Kölcsönadja szárnyait,
Hogy szállj, szállj, szállj

Egy nap bezár,
Az ajtón mámorból font rács
Ha sírsz, vagy kiabálsz
Nem hallja más

Vár, s követel
Követned kell
Még, még, még
Nem elég

Az utca kihalt, megreccsen a kő
Zajt hoz a szél, moraja egyre nő
És árnyakat látsz, és hallsz dalolást
Lassan közelítő vad dobolást

Fáklyák fénye éget, vakít
A gyűrű egyre beljebb, beljebb szorít
És nincs barát, nincs szerelem,
Nincs menedék, nincs kegyelem

Jöjj, jöjj, jöjj, jöjj közelebb
Add, add, add, add a kezed
Nézz, nézz, nézz, nézz ide nézz
A kör közepén a máglya tiéd

Folk Iván, 1987