Eszter könyve 2.

Írta: Nagy Georgina

Tetszik a királynak Eszter, minden lánynál jobban, hívatja minden nap, egyre gyakrabban.

Egyik reggel felkel Ahasvérus király, érzi, szívében eldőlt, ki legyen a királyné.

Eszter lakomája

Eszter, gyönyörű Eszter, ki képes voltál feledtetni Vástit a királlyal, kedvessé lettél őelőtte, és mindenki más előtt, méltó, hogy a te fejedre tétessék a korona.

- Eszter, jer ide elébem, hadd lássalak! Szép leány, nézz rám, ne süsd le szemedet, látni kívánom tekintetedet.

Ahasvérus kezét nyújtja a leány felé.

- Királyom, nem vagyok méltó, hogy szemedbe nézhessek.

- Eszter, szépséges Eszter, oly szelíd tekinteted, oly kellemes hangod, téged választalak, te légy ma a társam, magányom elűzője.

Tetszik a királynak Eszter, minden lánynál jobban, hívatja minden nap, egyre gyakrabban.

Egyik reggel felkel Ahasvérus király, érzi, szívében eldőlt, ki legyen a királyné.

- Eldöntöttem, – így szól – ki lesz Vásti helyett, akit királynémmá teszek. Senki más nem méltó, hogy az ő helyére lépjen, csak a gyönyörűséges Eszter, aki oly kedves szívemnek. Lakomát is szerzek az én királynőmnek, hívattassék hát el összes fejedelmem, és összes szolgám.

Sürögnek a szolgák, szőnyeget terítenek, fehér gyapjúból, kék bíborból a márvány padlókra, arany és ezüst kereveteket hoznak a vendégek számára.

Isznak arany poharakból, folyik a bor, bőséges az étel. A lakoma pompája méltó Eszter királynéhoz.

Ajándékokat is oszt a király, osztozzon mindenki az ő boldogságában. Nyugalmat ad a tartományoknak, áldják mindenhol az ő királynéjának, Eszternek nevét.

Eszter pedig teszi, amit Márdokeus neki mondott, hordozza titkát származásának. Szolgálja a királyt, hűséggel, engedelmességben.

Veszedelem

Így lett, hogy Eszter, a szépséges királyné a palotában töltötte napjait. A király azonban, ahogy az lenni szokott, megnyugodván, hogy újra van királynéja, mással múlatta az időt.

Egy napon Eszter tudomására jutott, hogy Márdokeus ott ül a király palotája előtt, zsákban és hamuban. Hívatta szolgáit, vigyenek ruhát, öltöztessék fel.

- Nem tűrhetem, hogy nagybátyám így csúfot űzzön magából! Gyorsan, siessetek! – sürgette őket.

Márdokeus azonban nem engedte, hogy felöltöztessék, még hangosabban kezdett jajgatni.

Ekkor Eszter hívatta Hatákot.

- Menj ki Márdokeushoz, tudakold meg, mi oka, hogy szégyent hoz rám, meglett ember létére ül a palota kapujában, zsákban és hamuban. Mi lelte, hogy naphosszat jajgat?

Haták sietve igyekezett teljesíteni szépséges királynéja parancsát. Kevés idő, és vissza is tért.

- Nos, Haták, hűséges szolgám, halljuk, mivel magyarázta nagybátyám e különös cselekedetét?

- Ó, úrnőm, súlyos oka van annak. Hámán, Urunk kegyeltje, akit mindannyiunk fölé helyezett a király, megparancsolta, hogy mindenkinek meg kell hajolni előtte. A te nagybátyád azonban erre nem hajlandó. Nagy bajt hozott ezzel nemcsak saját fejére, hanem mind az ő népére is, Hámán el akarja veszejteni az összes zsidót, kicsinytől a nagyig.

- Ó, hatalmas Adonáj! Így már értem. Nem hajtunk mi térdet senki előtt, nem borulunk le, csak a Magasságos előtt. Ember erre népemet nem kötelezheti. Inkább meghalunk. Egyedül Ő méltó rá, hogy leborulva imádjuk!

- Hoztam üzenetet is, Úrnőm. Íme a rendelet másolata, amit Hámán hagyott néped kiirtására. Nagybátyád üzeni, mennél be a király elé, könyörögni néki, úgymond, és esedezni előtte a te nemzetségedért.

Eszter elsápadt.

- Hogyan? Hívatlanul menjek a király elé? Ezt akarja nagybátyám? Hát nem tudja tán, amit a király minden szolgája és a király tartományainak népe tud, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belső udvarba hívatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivéve, akire a király aranypálcáját kinyújtja? Én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harminc napja. Mondd meg ezt Márdokeusnak, Haták!

Haták hamarosan jött az új üzenettel. Eszter izgatottan ment elé, kezét tördelve.

- Mondd, Haták, mit válaszolt Márdokeus? Tán csak nem akarja az én vesztemet is?

- Úrnőm, bizonnyal nem nyeri el tetszésedet nagybátyád válasza. Azt üzeni neked, királyném, megbocsáss a kemény szavakért, amiket átadni vagyok kénytelen, ne gondold, hogy te a király házában megmenekülhetsz. A te Istened támaszt mást, aki által szabadulása lesz a te népednek, te pedig elveszel. Azt is üzente, gondold meg, talán ezért a mostani időért jutottál királyságra.

Eszter tűnődve járkált. Csak ruhája susogása hallatszott. Aztán megállt Haták előtt.

- Döntöttem. Igaza van nagybátyámnak. Bemegyek a király elé a törvény ellenében. Hátha kinyújtja aranypálcáját rám. Ha nem, akkor elveszek. Mondd meg nagybátyámnak, gyűjtsön egybe minden zsidót, aki Susánban él, ne egyenek, ne igyanak három napig, böjtöljenek értem. Én is és leányaim is böjtölünk, így megyek a király elé. Ha azután elveszek, hát elveszek.