Zita története
   Írta: S. Zita      
Én is csatlakozom a "tanúk" közé, és elmondom bizonyságomat, hogy Jézus ma is ÉL! Ma is cselekszik, ma is megváltoztatja az életeket, ma is hûséges, csodatevõ, gyógyító....... Baptista családban születtem, felmenõim mind gyakorló hívõk, elõdeik utazó prédikátorok, karmesterek voltak.... Istenfélelemben nõttem fel, és a 60-as évek nagy ébredésekor fiatalon én is megtértem, bemerítkeztem, és nagyon szerettem az Urat. Majd jöttek a nagy szakadások a baptista-pünkösdista vetekedések miatt.
Ekkor megcsömörlöttem mindenfajta vallásos cselekedettõl, csak a kritizálás, és a lázadás volt bennem. Ekkor találkoztam a Szerelemmel, aki úgyszintén a baptista táborhoz tartozott külsõleg, de amint 5 év után megtudtam, még Istenben sem hitt. Bulik, ivászatok számomra új, és elég kívánatos dolgok történtek ebben az idõben… de csak társasági szinten. Két gyerekünk született egy év különbséggel, közben kiderült, hogy férjemnek viszonya van több nõvel. Ami ezek után történt, azt csak ilyen szavakkal tudom jellemezni: megaláztatás, kigúnyolás, lopások, rendõrségi ügyek, hazugságok, verés, megfélemlítés. Nemhogy nõként, de már emberként is betonba lettem verve. Én, aki addig nem ismertem a hazugságot, csak álltam értetlenül, hogy miért?Isten létezésérõl is vitatkoztunk, próbáltuk meggyõzni egymást hitünkrõl. Nem sikerült. Teljesen eltávolodtunk egymástól, 6-7 év alatt a Szerelem semmivé lett .Három évig tartott a válásunk. A gyerekek láthatásával kapcsolatban is csak a gyámügyi meghurcoltatás volt osztályrészem ...mert bosszút akart állni azért, hogy megaláztam õt azzal, hogy el mertem válni tõle. Az egyházból is kizártak a válás miatt. Szüleimhez költöztem a gyerekekkel.
Ahogy nõttek a gyerekek, szüleimmel is problémák adódtak a nevelési elveink különbözõsége miatt. Amikor Istenhez fordultam, akkor békességet kaptam, de sajnos ez hamar elmúlt, amikor újabb és újabb problémák jelentkeztek. Nem tudtam felgyógyulni a válásfájdalmaiból, hanem egyre érzékenyebb lettem minden bántásra. Csak hébe-hóba kaptam gyerektartást., gyerekeimért harcolnom kellett, de õket is meggyõzni, hogy hétvégeken el kell menni az apuval. Rákos lettem, de idõben megoperáltak. Baj baj hátán, az egyik el sem múlt, már ott volt a másik. Peches voltam mindenben. Ami sikert elkönyvelhettem, azért háromszorosan meg kellett kínlódnom, dolgoznom. Már úgy álltam mindenhez, hogy úgysem sikerülhet Nekem. Több évi kínlódás után már nem maradt erõm, és feladtam. Elkezdtem inni. Tudtam, hogy mindez nagyon rossz, de már csak így tudtam "élni", hogy felejteni tudjak, ne gyötörjön a keserûség, egy kis tütü, már aludtam is. Rémálmok gyötörtek, éjjelente tízszer is izzadva ébredtem, így egyre több pia kellett. Csak aludni akartam... örökre...Kerestem a halált, hogy halálra iszom magam, sínek között kóboroltam néha, hogy jöjjön már a vonat.. Voltam elvonókúrán, de ott csak a gyógyszerre szoktam rá. Nem volt szabadulás! Imádkoztam, de inkább csak a miértek jöttek a számra. Próbálkoztam régi testvérek, lelkészek segítségét kérni, de elhajtottak, hogy én már menthetetlen vagyok. Szüleim is elfordultak tõlem, és természetesen a gyerekeimet is elfordították tõlem. Koldultam a szeretet-morzsákat. Sehol senki, aki egy kis szeretettel is lett volna irántam. Persze mindenki megvetett, elfordult tõlem, én meg egyenesen gyûlöltem magam. Azt gondoltam, hogy mindenkinek jobb lesz, ha meghalok, így beszedtem egyszer két doboz gyógyszert, és lemostam jó sok ginnel. Kijózanitóban kötöttem ki, ahol már nem is ember voltam, csak egy megoldandó probléma., lemeztelenítve, kiröhögve, mint bolond, bezárva.Mégis mindig azt láttam, hogy Isten nem engedi, hogy meghaljak, az utolsó pillanatban mindig kiemel. Mint ahogy Jóbról mondta,: csak az életét nem veheted el..... Lányom 199o-ben megtért, és gitárórákra járt Ivánhoz. Mint utólag kiderült, a csoportjuk imádkozott értem. Lányom mondta, hogy Iván és Zsuzsa szívesen eljönnének értem imádkozni. Csak tátottam a számat, hogy énértem?????.... Mondtam is, én már nem hiszem, hogy értem érdemes lenne imádkozni, nekem már nincs remény, de ennek ellenére örömmel takarítottam, mosakodtam ki mocskomból, úgy vártam õket, mint királyi vendégeket. Csak az járt a fejemben: énértem? énértem? A város másik végébõl képesek eljönni énértem?Eljöttek. Beszélgettünk, ill. rájuk öntöttem minden szemetet, fájdalmat, keserûséget, õk meg csak - emlékeim szerint - átok, átok, átok......ami téged üldöz-. ezt mondták.Elmondtuk a megtérõ imát..... és akkor rámömlött és betakart valami csodálatos békesség, és a szívembõl feltört egy mosoly, egy igazi, nem bájvigyor, nem maszk és álca, hanem igazi....Este ámuldozva aludtam el, és 4-5 év rémálmok gyötörte éjszakák után, elõször aludtam nyolc órát egyvégtében úgy, mint egy kisgyerek.... E nap estéjén elvittek a gyülekezetbe- istentisztelet alatt tövig rágtam a körmöm, - a végén kivittek a pásztorhoz, hogy imádkozzon értem. Imádkozott az alkohol miatt, majd átok, átok.... (mérges voltam Zsuzsára, azt hittem, hogy elmondta a problémámat a pásztornak! - mivel nem tudtam semmit a szellemi dolgokról!) Eltelt egy hét, és akkor jutott eszembe, hogy nem jutott eszembe a pia! Ekkor fejreállt minden , amit hittem és tanultam addig.. Tényleg démonok okozták mindezt? Tényleg átok alatt voltam? Isten tényleg meg tud, és meg akar szabadítani? Õ tényleg ma is tud csodákat tenni? Õ tényleg meghallgatja a buzgóságos imát, és cselekszik? Tényleg, tényleg???? Lehetséges ez? A következõ héten két "buli" is volt a munkahelyemen, azt gondoltam, na most kipróbálhatom, hogy tényleg megszabadultam-e! Elõször egy fél pohárkával ittam, de nem ízlett!,- így nem ittam többet. Második alkalommal is kitöltöttek egy pohárkával, amikor a számhoz akartam venni, megéreztem egy borzalmas bûzt, csatornaszagot, megállt a kezem, és azt gondoltam, ezért a szörnyûségért ment teljesen tönkre az életem? Hát nem, hát soha többé! Egy évig nem tudtam a közértben a piás pult mellett elmenni, mert rosszul lettem a szagoktól!!!!!! Egy alkalommal "teszteltem magam", hogy hogyan reagálok manapság minderre? Egy pohárkától is háborgott a gyomrom, de az íze sem vonzott, semmi közöm hozzá! Soha többé! Jézus valóságosan és örökre megszabadított!!Oly sok bizonyság vett körül ez alatt az elmúlt 17 év alatt, hogy számát sem tudom. Nem akarnék egy percet sem Isten, Jézus Krisztus, és Szent Szellem jelenléte nélkül élni! Minden nap az Õ szárnyai alatt nyugszom én, és az Õ jelenléte vigasztal, erõsít. Hiszem, hogy olyan edénykéje vagyok-leszek, akit betölt finom olajával, és kívül is eláraszt jó illatával. Harmatcsepp, aki befogadja a napot, amely átvilágítja, ., betölti teljesen fényével. Nem tudom, hogy hogyan tette, hogy egy szempillantás alatt megszabadított az alkoholtól, a gyötrõ ,öngyilkos, gyilkos démonoktól... nem tudom, hogy hogyan tölt be olajával teljesen, nem tudom, hogy hogyan világítja be harmatcsepp életemet, de megtette és megteszi!!!! Mert Õ ma is él, ma is csodákat tesz! Õ az én irgalmas szamaritánusom, aki lehajolt hozzám, kimosott vérembõl, bekötözte sebeimet, felrakott szamarára és bevitt egy gondozóházba, meggyógyított, és ma is gyógyít.... . majd eljön értem... Március 16.-án lesz 17. éve, hogy meglátogatott, és elárasztott szeretetével, békességével, szabadításával, így emelek emlékezõ oltárt az Õ dicsõségére, és kiáltom, hogy Õ a Megváltó, a Szabadító, a Gyógyító, a Tanító, a Csodatevõ Isten, Isten Fia, Jézus Krisztus, és a Szent Szellem, aki a Vigasztalóm, Erõsségem !!! Te, aki esetleg hasonló pusztát jársz be, akit ugyanúgy marcangolnak kutyák, hiénák, tulkok sokasága vesz körül, aki ugyanúgy több sebbõl vérzel, és már halottnak vélnek többen, hidd el, hogy neked is lehet még békességed, mosoly az arcodon-szívedben, mert Jézus az irgalmas szamaritánus, téged is megmoshat, felemelhet, meggyógyíthat, csak kérd Õt! Õ boldogan jön, hogy megmenthessen téged! Hidd el , hidd el, nem hazudok, én is tanú vagyok, az életem is tanúság erre! Köszönet neked Jézus ! S. Zita
|
Köszönjük