Az almamag egyszer csak megelégelte a magház szoros, szigorú rendjét. " Untat és idegesít már ez bezártság, ez a kimért egyformaság itt a magházban. Meddig fogok még itt várakozni? - kérdezte.
Szeretlek, persze, hogy szeretlek! De a közelségedet, azt nem bírom. Egyáltalán nem szeretek emberek közelében lenni. Annyira fárasztóak, szaguk van, folyton kérdezni, vagy mondani akarnak valamit.
Valójában Gospel gettóban élünk. Belterjessé váltunk életmódunkban, de gondolkodásmódunkban is. Szinte alig van már befogadókészség a világban élõk felé azokban, akik pedig a Nagy Kiküldetést tekintik menetelésük fõ parancsának.
I. Vásti
Eszter szíve viszont tele remegéssel, a várakozás izgalma helyett. Arra gondol, ami rá vár. Nem bízik benne, hogy tetszeni fog Ahasvérusnak,...